Társasjáték

2010-01-29T21:30:00.006+01:00

Eszpee 2008 óta Lyonban él. Decemberben aztán egy év távollét után itthon töltött két hetet. Olvassátok el, jó kedélyjavító.

http://kispad.hu/blog/201001/budapest-big-time.html

2010-01-05T14:46:00.004+01:00

Mától kicsit itt is tolom a kontentot.

2010-01-04T16:36:00.006+01:00

Az index menzaügyi videójában puritán egyszerűséggel Dr. med. habil. Martos Évaként szereplő főigazgató-, főorvosasszony hivatali könyvespolcán kitüntetett helyet kapott Sebestyén Balázs kötete.

#ezerttartittezazorszag

2009-12-31T13:44:00.004+01:00

2009

Jó év volt, ezt szoktam írni. De ha végiggondolom, inkább ambivalens volt, ami nem jelenti (biztosan), hogy rosszabb, mint a korábbiak, csak azt, hogy másképp gondolkodom.

Mondhatnám, hogy a válság éve volt. És azt is, hogy ahhoz képest jól megúsztuk. Ez a kettősség uralja a beszámolóm.

Lássuk, szokás szerint nem időrendben.

Áprilisban megszűnt a Zoom, a munkahelyem; azt hiszem, akkor ért véget, amikor kezdett jó lenni. A bejelentés nem ért váratlanul, ahogy csúsztak, majd banki átutalás helyett nejlonszatyorban érkeztek a fizetések, ahogy fogytak körülöttünk a kollégák, úgy vált egyre világosabbá, hogy az utolsókat rúgjuk. Újságírói tevékenységet azóta nem végzek. És ahogy akkor, most sem bánom, hogy belevágtam, semmilyen értelemben.

Gyökeresen másképp (csalódottan, mérgesebben) éltem volna meg ezt, ha márciusban nem hullik az ölembe egy meló, amely nélkül ijedt és kapkodós álláskereséssel telt volna a nyár. És amely nélkül igent kellett volna mondanom három munkalehetőségre (pontosabban: közülük már a legelsőre), amikre így nemet mondhattam.

Hogy ez (a talpra esés) szerencse-e, vagy az élet rendje, arról most nincs véleményem. A magának minden körülmények között utat törő tehetségről szóló tézisemet mindenesetre árnyaltam idén.

Másfelől: a havi bevételem évközben a felére csökkent, és valamivel a 168 órás fizetésem szintje fölött állandósult. Ez ismét hosszú távúvá alakította a lakásvásárlásról szőtt (januárban kijelentő módban elétek tárt) álmomat, annyi kiegészítéssel, hogy önmagam egy életen át tartó eladósítását már nem tervezem; annyi ismerőst láttam idén a hiteltörlesztés miatt szívni, hogy a még mindig a tulajdonossá válás akadályának gondolt albérletezést sem zárom ki.

Az egy éve kiegyensúlyozottnak mondott magánéletem idén sokszor volt zaklatott, részben egy eredménytelenül zárult love story, részben egy barátság feltehetően csak számomra fájdalmas elmúlása miatt. Utóbbival az egyik legbiztosabbnak hitt pillér dőlt ki az életemből, ami csalódás, a módja pedig több annál. A váratlan jelenségre azóta sem találtam magyarázatot, így nagy eredménynek tartom, hogy nem írtam újra magamban a múltat, és nem gondolom, hogy az együtt töltött rengeteg idő csak félreértés volt.

Persze sokminden kárpótolt. Közülük rátok a svédországi utazásunk tartozik, amelynek részleteivel máig adós vagyok (és most már az is maradok). De legalább a fotókat megosztottam a napokban (bővebben: 1, 2, 3).

Megnyugtató, hogy sok emberrel tudok úgyahogy őszintén beszélni magamról, és hogy ez a kör idén tágult, például L.-lel. Fenntartom, hogy ha boldog nem vagyok is, tudok az lenni.

Anyu rövid kihagyás után megint társalkodónő (ezúttal a Rózsadombon, feltörünk, noha jelenleg takarítónői karrierjének folytatásáról próbálom lebeszélni őt). Kapcsolatunk harmonikus, de azon leszek, hogy egy év múlva már ne kelljen együtt laknunk. (Idén is azon voltam.)

Sajnos a május óta megnövekedett szabadidőmet néhány fellángolástól eltekintve haszontalanul töltöm. Hogy ne így legyen, ahhoz több tudatosság és rendszeresség kéne. A ráérés előnye azonban, hogy évek múltán újra az igényszintemnek megfelelő mennyiségű sportközvetítést nézek. A fogadást megélhetési forrássá tennem ugyanakkor nem sikerült: szép sikerek és szomorú majdnemek keresztezik ebbéli tevékenységemet (is).

Színes hírek: egy márciusi éjszakán kukásautó hozott haza, az EP-választáson Red Johnt rajzoltam a szavazólapra, a Szigeten pedig végre hallottam élőben a Manic Street Preacherst. Közben többet blogolok, mint tavaly, és majdnem annyit, mint két éve.

Huszonöt. Durvábban hangzik, mint amilyen (főleg mert a negyedszázad kifejezést nem ízlelgetem).

Ami rossz történt idén, mind tavasszal esett meg. Talán az a pár nap volt a cezúra 2008 és 2009 (múlt és jövő, haha) között. Ha így van, ez rövid év volt, alig nyolchónapos. De lehet, hogy tovább tart mint december 31.

A jövő bizonytalan, és nem bánom: tavaly ilyenkor olyan egyértelműnek tűnt minden, hogy volt honnan pofára esni. Talán a következő évnek más lesz a koreográfiája: szigorúan monoton növekedés.

(Az előzmények: 2005, 2006, 2007, 2008.)

2009-12-30T13:04:00.008+01:00

Stockholm

Koppenhága

2009-12-29T16:10:00.023+01:00

Göteborg

2009-12-28T23:11:00.000+01:00

Anyu elterjesztette, hogy lakásvásárlás küszöbén állok (ez erős kép), ezért számos használati tárggyal gazdagodtam karácsonykor. Remélem, ha nincs változás, jövőre valakitől egy lakást is kapok.

2009-12-18T19:57:00.008+01:00

Árpád, a házunkban lakó Jobbik-szavazó cigány ember ma a nyolcas buszon elegyedett szóba anyámmal. Múltkori találkozásukhoz képest nem szolgált új információval politikai nézeteit illetően, édesanyám mégis furcsán érezte magát, amiért ezúttal egy tömött busz közönsége előtt éltette neki Rákosit. Ugyanakkor megelégedéssel jelentem, hogy a BKV szolgáltatásának színvonalát Árpáddal egyformán ítéljük meg.

2009-12-17T13:38:00.006+01:00

"Kádár népe láthatóan ügyet sem vetett a pártok kampányüzeneteire" - elégedetlenkedik a HVG szerzője, aki szerint sokan nem szégyellték bevásárlóközpontokban, sőt, szélsőséges esetben akár Bécsben tölteni az ezüstvasárnapot ahelyett, hogy a (legtöbb esetben még el sem készült) választási programokat böngészték volna. WTF?

2009-12-16T20:37:00.002+01:00

Két emberről tudom biztosan, hogy saját magáról írt szócikket a Wikipédiára. Mindketten újságírók.

2009-12-14T19:35:00.004+01:00

Vajon Szily László hatása, a stand-uposok egyikének leleményessége, vagy a diszlexia magyarázza, hogy a Godot-ban kárpáti borzacskának nevezik a mai menüben szereplő, rövidkarajból készülő ételt?

2009-12-08T14:37:00.003+01:00

Még nem említettem, de óriási Ausztrál Tom rajongó vagyok.

2009-12-04T21:47:00.001+01:00

Levelet kaptam Nuszbaum Tibortól, aki azt kérdezte: fiktív személy-e az alábbi bejegyzésekben megörökített névrokona, vagy létező.

Megértem a kíváncsiságát, sokáig magam is azt hittem, én vagyok az egyetlen Bita Dániel. Aztán kiderült, hogy él Kisrákoson még egy. Ezen nincs is mit csodálkozni: az őrségi faluban a lakók jó részének ez a vezetékneve, a Fő utcát valaha Bita szernek nevezték, a temetőben pedig három sírkőre is az én nevem van írva.

2009-12-01T17:02:00.009+01:00

Nagyjából Nussbaum Tibike háromkerekű biciklijének eltűnésével egyidőben az én autómat is baleset érte. A kisgyerekek számára (fémből) készült kocsit lábbal kellett hajtani, mivel pedálok nem voltak benne. Én viszont benne voltam, amikor Imre belerúgott, aminek eredményeként az felborult, és maga alá temetett.

Imre elmebeteg, és akkoriban a közvetlen szomszédunk volt, ma is egy házban élünk vele. Történetesen egy motorbaleset következtében bolondult meg. Korábban taxisként dolgozott, ám a több mint húsz éve a Tátrában elszenvedett ütközés óta nem alkalmas a munkára.

Az ideköltözésünkkor még élt az apja, akivel hangosan üvöltöztek minden este. Mi a fal túloldalán olykor tisztán hallottuk a veszekedéseiket. Ha nem mindössze óvodás lettem volna, talán arra gondolok ilyenkor, milyen nehéz lehet a szüleinek évtizedekig együtt élni vele harminc négyzetméteren. Annál is inkább, mert amikor nem üvöltözött, Imre hangosan nevetett.
_____

Anyám mindvégig megértéssel fordult Imre édesanyja felé, noha nekem gyerekkoromban szilárd meggyőződésem volt, hogy Imrét intézetbe kell vinni. Azt hiszem, a kisautóm felrúgásán túl engem igazolt, hogy a százkilós férfi néha megverte a ház egyes lakóit és az ideérkező vendégeket. Volt, akit csak felpofozott, másnak a fejét verte a postaládába. A hasonló esetek után Imrét kórházba vitték, néhány hét alatt beállították a gyógyszeradagját, majd hazaengedték.

Imre azonban a nyugodtabb hónapok után is rendre kinézett magának valakit, akit meg szándékozott verni. Már az emeleten laktunk, amikor új szomszédunk fiát, Lacit pécézte ki: valószínűleg nem szerette, ha új lakók jöttek. Így esett meg, hogy én bár tízévesen már egyedül jártam iskolába, utóbb hónapokon át mégis az anyámmal és a nálam jó öt évvel idősebb szomszédfiúval együtt indultunk el reggelente, mivel Laci nem mert egyedül kimenni a kapuig, a szülei pedig korán jártak dolgozni.

Imre egyik legkülönösebb, és éveken át tartó szokása az volt, hogy a nap egy pontján fogott egy vödröt, és fellocsolta bő vízzel az udvart. Ha szükségét érezte, akár harmincszor is fordult, úgy öntözte a betont. A vízdíj emelkedésén túl nyaranta ez kevés bonyodalmat okozott, ám télen folyamatosan jégpáncél borította a társasház udvarát. Ha ilyenkor éppen járt arra valaki, Imre ugyancsak leöntötte, amiből esetenként verekedés kerekedett. Imre alighanem tisztaságmániás volt akkoriban.
_____

Nem kedveltem Imrét, és sokáig féltem is tőle, amiért így viselkedett; s bár engem sosem vert meg, kerülni igyekeztem. Körülbelül tíz évig nem reagált a köszönésemre, néhány éve azonban visszaköszön. Huszonhárom esztendő után idén szólított meg először a kapualjban: egy nő kérte, mutassa meg neki az Otthon utcát, ám ő, noha tudta, hol van, nem találta a térképen. Azt gondolom, a nőnek szerencséje, hogy nem tíz évvel korábban kérte Imrétől ugyanezt, mert akkor jó alaposan megverte volna.

Imre állapota azonban sokat javult azóta. Régóta nem verekszik, nem locsol és nem nevet magában, anyám pedig (aki Imre édesanyjával közösen lottózik) évek óta bejáratos hozzájuk, néha beszélgetnek is.

Úgy tűnik, az élet az édesanyját igazolta: amióta a gyógyszeradagját sikeresen beállították, Imre nyugodt ember. Ha az orvostudomány kicsit korábban jut el erre a pontra, néhány lakó megússza nyolc napon túl gyógyuló sérülések nélkül, Lacinak pedig nem kell gimnazista létére egy másik gyerek anyjával iskolába mennie. Ám hogy mi lesz Imrével, ha a hetvenedik évén túl járó édesanyja meghal, nem tudni. Lehet, hogy épp akkor kerül intézetbe, amikor már nem veszélyes magára és másokra.

Imre egyébként szenvedélyes operarajongó, hetente eljár egy lemezklubba.

2009-11-30T00:02:00.010+01:00

Árpáddal, a házunkban lakó cigány emberrel autószerelés közben váltott szót anyám.

Árpád bütykölte az autóját egészen pontosan, és közben arról panaszkodott, hogy munkanélkülivé válva talán el kell adnia. Ami még akkor is fájdalmas veszteség, ha egyikünk sem emlékszik arra, hogy az utóbbi tíz évben bárhová is ment volna vele. Ellenben órákat szokott üldögélni benne meg a javítgatásával tölteni napközben. Hogy Árpádnak van-e jogosítványa, s csak önmérsékletet gyakorolva nem használja a kocsiját, vagy egyáltalán nem is tud vezetni, rejtély. Dolgozni mindenesetre éppúgy a fél hatkor jövő nyolcas busszal szokott járni reggelente, mint én, amikor délelőttös voltam a Zoomban. Most már egyikünk se jár azzal a busszal.

_____

Árpád a rendszerváltás idején költözött a házba, egy örökös nélkül meghalt nénike harmadik emeleti lakását utalta ki számára az önkormányzat. Kevéssel később feltörte és kirámolta a szomszéd családdal közösen birtokolt pincénket. Mások mellett eltűnt Nussbaum Tibike háromkerekű biciklije.

Anyám az első pillanattól úgy gondolta, az új lakó a tettes. Ez az előítéletes gyanúsítgatás nem volt szép tőle, bár alaptalan sem: kérdésére Árpád egy pillanatig sem tagadta, hogy ő vitte el Tibike háromkerekűjét. Mint mondta, úgy gondolta, hogy az az ő pincéje, és e hitében az sem rengette meg, hogy a kulcsa nem nyitotta a kaput, neki pedig volt egy másik pincéje. Árpád arra nem adott választ, hogy véleménye szerint a kilencvenéves öregasszony, akinek a helyére beköltöztek, miért tárolt volna a pincéjében más gyerekjátékok mellett egy háromkerekű biciklit. A későbbiekben viszont, szerencsére, már csak egy létránk tűnt el.

_____

Árpád időközben feleséget cserélt: az új asszony, az erdélyi cigány családból származó Lilla takarítónőként dolgozik, igen keményen, és jó kapcsolatot ápol a ház lakóival, akik legfeljebb a muskátlik miatt irigykednek rá. Árpádék lakásának kedvező fekvése és az értő gondoskodás okán ugyanis Lilla virágai a többszörösére nőnek meg, mint a mieink. Anyám, aki pedig kertészeti végzettséggel rendelkezik, mégsem lopta el soha a harmadik emeleti gangon díszelgő muskátlikat.

Arról, hogy Árpád cigánygyűlölő lenne, korábban nem volt tudomásunk.

Ami pedig a zebrákat illeti: egyszer valahol azt olvastam, figyelemre méltó tény, hogy genetikai értelemben az ember közelebb áll a csimpánzhoz, mint a ló zebrához. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de meglepően hangzik.

2009-11-29T15:08:00.008+01:00

A harmadikon lakó cigány ember elvesztette a munkáját, panaszkodik anyámnak. Hogy csődben az ország, és nem változik itt semmi, akkor sem, ha jön az Orbán. Úgyhogy ő a Jobbikra fog szavazni.

- Persze nem a Jobbik kellene ide igazából, hanem a Rákosi. Akkor rend lenne - mondja.

Közben a cigányokat szidja, amiért nem dolgoznak. Szerinte olyanok, mint a zebra.

- Ló van sokféle. Versenyló, hátasló, mindegyik jó valamire. De zebrát, Juditka, látott már dolgozni? Pedig hát ló az is valahol.

2009-11-20T09:37:00.001+01:00

Biztos vagyok benne, hogy holnaptól az újságírók ritkábban használják majd az Európai Unió arca kifejezést.

2009-11-18T12:10:00.003+01:00

~~Az utóbbi két napom~~ Ha jobban belegondolok, az elmúlt mésfél hetem olyan volt, mintha egy Grace-klinika részben volnék (értelemszerűen kórház nélkül).

2009-10-24T17:46:00.010+02:00

Ivás után a közlekedésről, a másik hobbimról.

Göteborgból egy hajnali vonattal mentünk Stockholmba, onnan malmői átszállással éjszaka Koppenhágába, majd következő este vissza. Stockholmig első osztályra szólt a jegyünk, az ugyanis a vásárláskor olcsóbb volt a másodosztályúnál. Mint ismert, Magyarországon a kettőt az különbözteti meg, hogy a komfortosabb vagonokban fehér terítőt helyeznek a fejtámlára.

Svédországban viszont az első osztályon azt kapod, amit a repülőgépeken megszoktál: reggelit és stewardesst (aki azontúl, hogy csekkolja a jegyed, kiosztja a kaját, kávét/teát tölt), továbbá wifit is. Úgyhogy a fővárosig tartó vonatozás (455 kilométer, 2 és 3/4 óra alatt, ami itthon a fele ekkora Budapest-Debrecen út hossza) közben azt gondoltam, hogy a két ország közti különbséget leginkább a vasúti személyszállítás színvonalán fogom érzékeltetni.

Utóbb azért árnyaltabb lett a kép: kiderült, hogy az első osztály űber, a második viszont nagyjából azt hozza, amit Európában szinte mindenhol (és amit nálunk a jobb IC-kocsik, ahogyan erről már közöltem egy enciklopédikus igényű bejegyzést).

Szót érdemelnek viszont a jegyárak. Azok ugyanis, repülős mintára, annál olcsóbbak, minél előbb megveszed őket. A Stockholm és Koppenhága közötti 650 kilométerért nagyjából 700 koronát (18 ezer forintot) fizettünk, három hónappal az utazás előtt azonban kaphatók 99 koronás felnőtt jegyek is. (Mi a 26 éven aluliaknak szóló kedvezményt használtuk.) Vagyis akár 2500 forintért megtehető az út, ha az ember nem éjszaka vonatozik, és hónapokkal előre tudja, hogy mikor. S ha ez nem életszerű is, a tudatosságot díjazza a rendszer. Itthon helyjeggyel együtt négyezer forint egy Debrecenig tartó utazás.

(A svédországi gyorsvasúttervekről itt bővebben.)

_____

Sajnos Koppenhágába reggel hétkor sötétben érkeztünk, és onnan este hétkor sötétben indultunk vissza. Így nincsenek képeim az Öresund hídról, nem is láttuk, csak átkeltünk rajta. Malmö és Koppenhága között amúgy húszpercenként ingáznak a vonatok, minderről részletek itt.

A városi tömegközlekedésről most csak pár szót: Göteborgban százkoronás gyűjtőjeggyel utaztunk, egy út ára 16,5 korona, nagyjából 420 forint. Ám a jegy 90 percig érvényes, akárhány átszállásra jogosít, és a helyi közlekedési társaság, a Västtrafik hajójáratain is igénybe vehető. Göteborgban egyébként (Stockholmmal ellentétben) nincs metró, viszont van 13 villamosvonal, főleg azokat használtuk.

Adaptálandó, hogy a nyugdíjasok csak napközben 9 és 15 óra között utazhatnak ingyen, a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban nem.

Stockholmban napijegyet vettünk, ami megspórolható lett volna, ám így este, amikor a pályaudvar környékén nem találtunk italozáshoz megfelelő helyet, megtehettük, hogy a legközelebbi metróállomáson találomra fölszállunk az első szerelvényre. Jól döntöttünk: három megállóval odébb ráleltünk egy pubra.

Koppenhágában viszont nem költöttünk közlekedésre, bár sokat gyalogoltunk, a belváros csakugyan bejárható lábon.

_____

Végül egy színes történet Kóka Jánosnak címezve, aki 2006-ban megmondta, a vasúti szárnyvonalak fenntartásánál olcsóbb volna az utasokért taxit küldeni. Velünk Göteborgban ez történt.

Pontosabban: amikor Lillebyt, Torslanda városrész tengerpartját néztük meg, buszt rendeltünk. Az oda tartó 23-as (ahogy Budapesten a 937-es éjszakai) ugyanis csak akkor jár végig, ha az utas a buszon vagy egy órával korábban telefonon kéri. Mivel azonban hármunkon kívül más nem szándékozott az üdülőövezetbe menni, a buszmegállóban egy taxi várt minket, amit a közlekedési társaság rendelt, mondván, olcsóbb az, mint egy csuklós Volvót küldeni értünk.

A taxira pedig éppúgy érvényes volt a jegyünk, akár a buszra, arab sofőrünk meg se nézte.

2009-10-18T20:31:00.007+02:00

Kezdjük a legfontosabbal: Svédországban állami monopólium az alkoholárusítás, szeszt (az éttermek és a szórakozóhelyek kivételével) csak a Systembolaget elnevezésű italboltokban kapni. A kormányzat célja ezzel az alkoholfogyasztásból eredő problémák minimalizálása, noha a rendszer működtetése feltehetően üzletnek se rossz.

Az agglomerációval 1,2 milliós Stockholmban 23, a 9 millió lakosú országban 411 Systembolaget működik, ráadásul azok csak hétköznap munkaidőben (10 és 18 óra között), és szombaton délelőtt tartanak nyitva. A kis településeken pedig nincsenek is italboltok, a rendelést a körzetért felelős ügynöknek kell leadni, aki másnap szállítja az árut.

Elsőre ugyanakkor paradox, hogy az állami tulajdonú Systembolaget az alkoholfogyasztás, különösen a fiatalok italozása ellen kampányol, vagyis végső soron saját bizniszét rontja. Ám mivel az északi népeket hagyományosan sújtó alkoholizmus okozta károk jó része szintén az államra száll vissza, ez nem olyan meglepő.

A hálózatnak arra is van válasza, hogy mi történne, ha megszűnne monopóliuma. Sőt, a modell fönntartása és kiterjesztése érdekében nemrég Barroso EB-elnöknek is címzett egy filmet. (A svédek egyébként az uniós csatlakozásuk feltételéül szabták az alkohol árusításának állami kizárólagosságát.)

A propaganda üzenete, hogy a szesztilalom nem járható, ám az italárak emelése, valamint a hozzáférés korlátozása (tehát az üzletek számának és nyitvatartási idejének szűkreszabása, illetve a fiatalok fogyasztásból való kizárása) eredményes: mérsékli az egészségügyi kiadásokat, a másnaposság miatt kimaradt munkaórák és a balesetek számát. És amíg a profitérdekelt magánvállalkozó igyekszik vásárlásra bírni az embert, az állami vállalat alkalmazottjai nem.

A svédországi alkoholmonopólium történetéről és vélt előnyeiről itt bővebben.

Mit gondoltok?

2009-10-05T17:59:00.003+02:00

Holnap hajnalban elutazunk Svédországba, ahol egy hétig Ann-Marie és Tomi vendégei leszünk.

Rég voltam ennyi időt külföldön, rám is fér. (Majdnem azt írtam, hogy a pihenés, de mivel május óta mást se csinálok, feltehetően valami más.)

Ami a gyakorlati tudnivalókat illeti: nem viszünk útikönyvet és nincs listánk arról, hogy mit kell feltétlenül megnézni, majd elkalauzolnak minket azok, akiknek Göteborg az élőhelyük. Annyi biztos csak, hogy megyünk Stockholmba, onnan pedig éjjel átvonatozunk Koppenhágába.

Ez nagy távolság, legutóbb Andrissal, Madridból Faróig utaztunk ennyit (illetve kicsivel kevesebbet) egyhuzamban, de akkor az út első felét Lisszabonig repülővel tettük meg, ott szálltunk csak vasútra. Ezúttal viszont végig vonattal megyünk. Ez ígéretes, szeretek utazni; úgy értem, nemcsak ottlenni, megérkezni szeretek valahová, de útközben lenni is.

Amúgy miután két év elteltével túllendültem a képeim elvesztésén, és vettem egy memóriakártyát, fényképezni fogok, ami komoly időveszteséget (a többieknek bosszúságot) okoz majd mindenhol.

Mivel Tomi geek, nyilvánvalóan sokat leszünk online, úgyhogy várhatók esetleg valósidejű beszámolók itt.

2009-10-03T11:19:00.027+02:00

Az Inglourious Basterds talán Tarantino legjobb filmje, pedig van miből válogatni. Tegnap megnéztük végre, és mivel nem akarok/tudnék róla kritikát írni, fölhozva a filmes utalásokat (amelyek közül számosat biztosan észre se vettem), a történelem megfordításának hibátlan ötletét meg a humoros és brutális jelenetek arányát, csak Christoph Waltz játékát említem meg, mert ilyen eltalált karaktert rég láttam.

Ő alakítja Hans 'The Jew Hunter' Landát, a négy nyelven fluent, végtelenül modoros, ugyanakkor kegyetlen SS-ezredest, akinek a szerepét Tarantino Di Capriónak szánta az osztrák tévészínész helyett, mígnem ráébredt, hogy német anyanyelvű ember kell neki.

Waltznak pedig minden jelenete hibátlan: ahogy csevegésből fenyegetésbe vált az egy zsidó családot bújtató tejesgazdával szemben, ahogy a premieren kiröhögi a hegymászósérüléséről konfabuláló filmcsillagnőt és a brigantykkal olasz álnevüket ismételteti, ahogy a strudelhausban közli, hogy Göbbels rossznéven venné, ha a vetítés sikere egy mégoly tehetséges néger mozigépészen múlna, majd ahogy Brad Pittet győzködi, hogy bár a sors úgy hozta, hogy jelenleg Hitlernek dolgozik, más megoldás is érdekli, zseniális.

2009-09-29T12:28:00.004+02:00

Jut eszembe, az is kiderült vacsora közben, hogy Császár Előd nem szereti a bort, és nem bírja az alkoholt. Gondolom, most megnyugodtak a közlekedési rendőrök.

2009-09-28T23:31:00.013+02:00

A magyar celeb nem eszik halat. Sokan a sztárvilágból húst sem esznek, mert az állatok aranyosak, két szemük van. (A halnak is két szeme van, de csúnya és vízben él.) Minden társaságban akad legalább egy híresség, aki valamely alapélelmiszerre allergiás, de legalábbis érzékeny, ám ezt a tényt vendéglátójával nem osztja meg előzetesen. (Az allergiát kiválthatja a gyermekkori trauma miatti elutasítás a paradicsommal vagy a kígyóuborkával szemben.)

Megesik továbbá, hogy a szereplők egyike cukrot, másika édesítőszert nem fogyaszt, előbbi ugyanis hizlal, utóbbi pedig egészségtelen. Így desszert legfeljebb mézzel készíthető nekik, amire azonban bizonyára allergiás az asztalnál valaki. Így célszerű három desszerttel készülni.

Eddig ezekre a megállapításokra jutottam a Vacsoracsata meg a Hal a tortán néhány adását látva. De mindez semmi ahhoz képest, hogy ma kiderült, Marenec Fruzsinának megfájdul a feje a sárgadinnyétől.

Ami azt illeti, újabban alkalmanként főzögetek, sőt, a tévés főzőműsorok mintájára még egy kontesztben is részt vettem.

És az jutott eszembe, Fruzsina, hogy ha te ott lettél volna az estémen, biztosan fejbebaszlak egy sárgadinnyével.

2009-09-23T23:26:00.002+02:00

Annyi minden sikerült majdnem az utóbbi pár napban, hogy az akár össze is állhatna eggyé, valami jóvá, i mean, és akkor eskü, a többivel átmenetileg nem törődnék.

2009-09-22T01:03:00.005+02:00

Vajon meddig kapok még Kedves Zoom! meg Tisztelt Szerkesztő! felütésű leveleket?

Félévente egy levlistaaktualizálás, kedves kommunikációs szakemberek?

2009-09-19T16:07:00.006+02:00

Vajon megérjük-e, hogy a Sport Tv szakértőinek többé nem kell szponzorált öltönyben feszíteniük, vagy Nyilasi Tibor hátralévő életét már Citroën matricával a mellkasán éli le?

2009-09-14T16:01:00.011+02:00

Anélkül, hogy előrehoznám a decemberi leltárt ide, meg hogy igazán föltáró jellegű pósztot írnék, tény, hogy az idei évem nem úgy alakult, ahogyan elterveztem. Egyébként nem vagyok excel-táblákban meg itinerekben gondolkodó típus, most már az is látszik, hogy szerencsére.

Azt a szándékomat viszont, hogy a 25. születésnapomat a saját lakásomban akarom ünnepelni, itt is rögzítettem. Talán nem kell magyaráznom, hogy mivel jelenleg havi háromszázezer forinttal kevesebbet keresek, mint fél éve, ennek realitása a magyar válogatott világbajnoki szereplésének valószínűségével vetekszik. És azt sem, hogy ez csalódottsággal tölt el.

Arra sem voltam fölkészülve, hogy aki miatt a huszonnegyedik jubileumom jól sikerült, egy évvel később már biztosan nem szeretne hozzájárulni ehhez. Ezt mellékszálnak nem nevezném, mindenesetre fájdalmasabb annál, hogy magyarázatot találjak rá. És ha találnék, sem osztanám meg valószínűleg.

Ezek is befolyásoltak abban, hogy október 7-ét meg a környékét Svédországban töltsem, ne itthon. Még akkor is, ha a döntés elszenvedőivel e szempontot nem közöltem, és úgy tettem, mintha véletlenségből esne a születésnapom az északi körutazásunk idejére. Ami pedig talán lehetővé teszi, hogy ne a fönt részletezett problémahalmaz kösse le a figyelmemet.

(Abba nem kezdek bele, hogy mindennek ellenére ez nem egy rossz év, csak nem olyan, amilyennek szántam, és hogy ezekben a napokban is mennyi jó történt velem. Meg hogy ha lassan is, de körvonalazódnak a terveim. Ezt a bravúrt meghagyom az évbúcsúztató pósztra.)

[Egy szögletes zárójelben pedig megjegyzem, hogy épp most bannoltam a Jesus nevű felhasználót a Soulseeken, amiért úgy akart Primal Screamet tölteni tőlem, hogy ő nem oszt meg semmit. Ennek helytelenségére úgy látszik nem tér ki a katekizmus.]

2009-09-10T11:57:00.009+02:00

Sportugália.

2009-09-08T23:08:00.013+02:00

Ha egyszer népszavazást kezdeményezek, az íven az alábbi kérdés fog szerepelni:

Egyetért-e ön azzal, hogy az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelynek indulói közül legalább minden második szexuális kapcsolatot létesített Magyar Bálinttal?

Jelenleg amúgy egyetlen ország büszkélkedhet azzal, hogy a parlamenti helyek több mint felét nők foglalják el. Ruanda.

Mi kétségtelenül nem állunk jól. És bár az előző bejegyzésben utaltam rá, hogy nem vagyok éppen hímsoviniszta, de Lamperth Mónika, Ékes Ilona és Sándor Klára országában ennél szerényebb igénnyel lépnék föl.

2009-09-05T22:51:00.012+02:00

Buzizok kicsit, az időszerű.

Vannak homoszexuális ismerőseim, és lettek meleg barátaim is az utóbbi években. (Mellékszál: a gimnáziumban még elég gáz dolognak tartottuk, ha valaki ratyi, nem is emlékszem a Rákócziból egyre sem, úgyhogy általában a reál tárgyakban jó eredményeket elérő fiúkat vádoltuk meg vele. A Rózsadombon, úgy látszik, kevés buzi termett, én meg verbálisan kíméletlen tizenéves voltam.)

Fölvonulni nem szoktak, noha van köztük olyan, akinek az utcai jelenléte önmagában felér egy buzifelvonulással. És azért olyan is van, akinek fontos, hogy ott legyen a Pride-on. Ahogy van ilyen heteró ismerősöm is.

Én sosem vonultam, nemcsak buzik, mások társaságában sem. (Rémlik, hogy a 168 Óra egyszer testületileg képviseltette magát egy antifasiszta megmozduláson, de kihasználtam, hogy rovatvezetői szint alatt el lehetett bliccelni a gyaníthatóan Gyurcsány Ferenc ihlette, és egy Andrássy úti cukrászdában kezdődő eventet.)

Egyetlen feminista deklaráció kivételével semmilyen nyilatkozatot sem írtam még alá. Úgy gondolom, hogy amíg a Kádár-rendszerben volt értelme és súlya az efféle tiltakozásnak, napjaink rémes stílusban megírt, belterjes ballib körözvényei nevetségesek. Főleg mert Andrassew Iván nevével kezdődik és Vásárhelyi Máriéával végződik mind.

Meg aztán úgy voltam vele, egy újságírónak nem csatlakoznia kell mások rossz szövegeihez, hanem megírni, amit gondol.

A buzifelvonulás a tavalyi balhéig kívül esett az érdeklődésemen.

Kitérő: Magyarországon az arányokat tekintve valószínűleg sokkal több homofób él, mint Spanyolországban vagy Belgiumban, és sokkal kevesebb, mint Szerbiában.

A hvg.hu tanulságos, de nyilván alaposan válogatott alanyokat megszólaltató videója jól mutatja, hogy mit gondolnak a melegekről a hazai prolik. Borzalmas lehet azoknak a buziknak, akik ilyenek emberek közelségében, takarásában, hogy úgy mondjam, kénytelenek felnőni. Miközben a szerencsésebbek hasonló alakokat csak a Mónika-showban látnak, megegyező véleményekkel pedig csak a szórakozásból olvasott kurucinfón találkoznak.

De hogy a melegfelvonulás tavalyi megzavarása, szétkúrása megtörténhetett, nem a homofóbia következménye.

Hanem azé, hogy 2006 őszén megjelent az az utcai harcosokból és a kórusukat adó nyomorultakból álló szubkultúra, amelyik mindenre lő, ami nem ő, ami nem tetszik neki, ami mögött az ellenséget látja. Ez persze nem menti, legfeljebb megmagyarázza a tevékenységüket: számukra (ha már úgyis focimeccsen töltöttem az estét, ebből a szókészletből szolgálom ki magam) ez csak az edzés a rangadó előtt. A rangadó pedig az ősz: jönnek sorra az évfordulók, szeptember 18., október 23., lesz mire emlékezni.

Ennek fényében meglepő, hogy az államférfi, akinek kormányzása idején és miatt ezek a figurák előmerészkedtek a barlangjukból, és azóta minden eseményt kisajátíthatnak, nemzeti ünnepet és melegfelvonulást egyaránt, maga is beállt a menetbe. (Amíg meg nem unta, és fel nem szállt a földalattira.) Még csak rossz szándékot sem feltételezek róla ezúttal, inkább megdöbbent, hogy továbbra sem érti, mennyit ártott már az általa bizonyára fontosnak hitt ügyeknek azzal, hogy a személyéhez kötötte őket.

Ettől még elkeserítő, hogy a hőzöngők a dühüket, ostobaságukat, reménytelenségüket azokon vezetik le, akiknek az egészhez semmi közük. Buzikon, akik közül sokan bizonyára boldogabb életet élnek, mint a fakeresztet szorongató kordonmenti vénasszonyok és szkinhedek. A többieknek meg van elég gondjuk anélkül is, hogy hazafiak savat öntenének rájuk.

Mégsem hiszem, hogy a melegfelvonulásból kirakatot kellene csinálni, hogy ott a helye mindenkinek, aki szerint a homoszexuálisokat nem szükséges kiirtani, meggyógyítani vagy kereszténydemokrata pártértekezletek látogatásával átnevelni. Tudom, hogy számos nyugati városban a Pride népünnepély, de nálunk az is nagy eredmény volna, ha ez a nap azoké lenne, akikről szól, nem a betyárseregé és Gyurcsányé.

Aki pedig ezt képtelen elviselni, zárja be kicsit az ablakot, amíg elvonulnak előtte.

2009-09-04T21:27:00.012+02:00

Írtam egy verset.

Még zümmög a kertben a nyáribogár
de a fákban szétfut az ősz
a szív de kopasz ma a vágy de kopár
elszunnyad minden iromba

s már alszik a sörmaradék a pohár
fenekén és alszik a tévé
és ma a szépszavu Pataricza Eszter
is alszik hallgat a szinkron

és alszik az asztal a szék meg az ágy is
alszik az Excel a Word
s a tőzsdén alszik a sok sunyi részvény
aludjunk hát te is én is

Mondhatnátok most, hogy ezt a verset nem én írtam, hanem a Babiczky Tibor, de erről szó sincsen.

Én csak "az internetet a napi gyakorlatnak megfelelően információszerzésre és -gyűjtésre használtam". "Nem gondolom, hogy bárki önálló szellemi tulajdonát vagy teljesítményét illetéktelenül felhasználtam volna."

Ráadásul "nem hiszem, hogy létezne ma Magyarországon olyan költő, aki ne követett volna el hasonló súlyú plágiumot".

Meg aztán szerkesztettem is az eredetin, elhagytam az utolsó versszakot. "Valóban szerencsésebb lett volna, ha a költeményt jobban a saját képemre formálom", de azért én így is kurvanagy költő vagyok. Még keresem a publikálására méltó irodalmi folyóiratot.

(Előzmények és kommentek itt és itt.)

2009-09-04T16:05:00.005+02:00

Ez három év és három hónap elmúltával a 444. pószt, amit csak azért rögzítek, mert alátámasztja, hogy a napi dolgaimat, érzéseimet nehezen írom ide le. (Az ősblog egy év alatt 666 bejegyzést hozott. Introvertálódtam.)

Így van ez most is: nem tudom plasztikusan elmagyarázni, mi zajlik bennem, és mégcsak megfelelő idézetet sem találtam, hogy illusztráljam, pedig hasonló esetekben ehhez a közhelyes megoldáshoz szoktam fordulni.

Addigis ezt hallgatom.

2009-08-29T23:35:00.008+02:00

Mivel a futballal kapcsolatos bejegyzések itt mindig hatalmas kommentspirált húznak maguk után (nem), elárulom, hogy idén jó lesz az Inter. Nemcsak hogy menetrendszerűen megnyeri a bajnokságot, de jól is fog játszani, mert Mourinho zseniálisan igazolt. (Úgy, ahogy talán csak a közgazdász Wenger szokott: megerősített a csapatot, és közben pár milliós plusszal zárta a nyarat.) Tutira lesznek a múlthetihez hasonló szenvedések, de a Milan elleni meccs több volt mint biztató.

Ibrahimovics ugyan kiváló játékos, de túlságosan róla szólt az Inter, minden támadást neki kellett befejeznie. Eto'o szerintem nem számottevően rosszabb nála, és biztosan inkább illik a csapatba, vagyis alighanem pénzmozgás nélkül is megérte volna a csere. Ehhez képest jött vele 45 millió euró, abból meg például Sneijder, aki elég jól mutatkozott be. Milito és Motta úgyszintén.

Ráadásul bár nem hittem benne, Lucio is jó vételnek tűnik, érkezésével pedig végre a padra szorulhat Materazzi. Így a néger Balotelli lesz az egyetlen olasz a csapatban, mutatóba.

Ez az Inter akár már a Barcelonát is elkaphatja, de nem ez a lényeg, hanem hogy idén talán nem történik meg, ami az utóbbi években, vagyis hogy hiába van meg április elejére a bajnoki cím, addigra kiesünk a BL-ből. Ha meg hozzáveszem, hogy az első gól után rendre ellustuló Ibrához képest az Eto'o-Milito páros (Sztankoviccsal meg Sneijderrel kiegészülve) még lelkesnek is tűnik, még jobb a helyzet.

2009-08-29T00:34:00.006+02:00

Elfelejtettem beblogolni, hogy a Szigeten beleütköztünk a valószínűleg a Tumblr-fröccsözésről érkező Uj Péterbe, aki annyira részegen kóválygott, hogy hiába kiabáltuk neki, hogy cvikli meg hogy reblog, nem reagált.

Ez tegnap jutott eszembe, amikor az SZDSZ elnökével egyidőben hagytuk el az Akácfa utcai Fogasházat, és Retkes Attila úgymond nem elsőre találta meg az autóját. Igaz, ő nyilván nem ivott vezetés előtt.

2009-08-27T19:05:00.009+02:00

Nem örülök a Debrecen sorsolásának, mert közepes erősségű csoportba került. Pedig a két véglet valamelyikét reméltem: hogy jön a Barcelona és az Inter, és láthatom őket, vagy hogy egy könnyebb csoportban (kvartettben, ahogy a sportújságírók mondják), mondjuk az Alkmaar és az Olimpiakosz ellen, a pontszerzés sem lehetetlen.

Ezeket a csapatokat össze is sorsolták (az Intert már előre féltem a kijeviektől meg a tatároktól), a Loki viszont három, nála sokkal erősebb ellenfelet kapott. A Liverpool, a Lyon és a Fiorentina helyett (hiába sztárcsapatok, bár az utóbbi talán nem az) azonban szívesebben néztem volna a kedvenceimet vagy akár a Realt.

Annyi baj legyen.

2009-08-25T23:53:00.016+02:00

Arról beszéltek az imént, a Debrecen BL-főtáblára jutása kapcsán a tévében, hogy a lelátón ülők jó része nem emlékezhet a Ferencváros nagy menetelésére, az utóbbi húsz év legnagyobb hazai klubsikerére, mert legfeljebb óvodáskorú volt.

Én tizenegy voltam és a Fradi serdülő B-csapatának (csere)kapusa. Egy évvel később hagytam abba, ahogy világos lett, hogy nem lesz belőlem még csak élvonalbeli játékos sem. (A gyanúm igazolódott: a csapatból, ahonnét elsőként szálltam ki, végül egyetlen játékos lett profi. Az NB II-es Fradi tavaly lepasszolta Ceglédre. Azóta visszafogottabban röhögök a magyar futballistákon: Dávid volt közülünk a legtehetségesebb.)

A '95-ös csapatról amúgy csupa jó emlékem van. Azt hiszem, a mai Debrecen képességeit tekintve elmarad tőle, de igyekezetben nem. Ez sem akármi, látva az utóbbi évek eredményeit, hogy egy magyar csapat már Kazahsztánba vagy Albániába sem megy esélyesként.

A BL-főtábla és hogy a válogatott a döcögő játék ellenére kijuthat a világbajnokságra, azt eredményezi, hogy ősszel megint lesz (a kötelességen túl) miért magyar focit nézni, meccsre járni. Ez jó hír, attól függetlenül, hogy ez egyszer következik-e valami belőle. (És ilyenkor meg is jön a kedv: a dánok elleni nyitómeccsen még nem, a három győzelem után következő Málta ellenin viszont már teltház volt a stadionban, ahogyan ma, és ahogyan a két szeptemberi selejtezőn meg az őszi kupameccseken is az lesz.)

2009-08-25T01:26:00.011+02:00

Meggyógyultam, kipihentem, és sokfelé jártam a hétvégén, írnám (és bővebben), ha írnék mostanában ilyesmit. Énblogot, úti rajzot. Helyette újabb panaszkönyv-bejegyzés, hétvégi tapasztalatok alapján. A MÁV fikázásának természetesen alacsony a sportértéke, úgyhogy próbálok fölülemelkedni, arccal az objektivitás felé.

A Budapest-Őriszentpéter táv 278 kilométer, (elvben) átszállás nélkül. A menetidő 5 óra 3 perc, ami 55 kilométeres óránkénti sebességet jelent. A járat a Ljubljanába tartó Citadella nemzetközi gyors.

Mármost:

1) a nemzetközi gyors 16 helyen áll meg a határig, így Pétfürdőn, Hajmáskéren, Devecseren, Jánosházán, Zalabéren és Őriszentpéteren. Utóbbinál, úticélomnál maradva: az 1200 fős település néhány éve az ország legkisebb városainak egyike. Szavam se lenne, ha a gyors Zalaegerszeg után csak Szlovéniában állna meg és én személyvonatra kényszerülnék.

E logikával (hogy tudniillik egy nemzetközi járat ne kényszerüljön megállni szűk húszkilométereneként) az állomások kétharmadát és nagyjából félórát lehetne spórolni. Felteszem, a falusiak megszokták, hogy nem áll meg náluk az expressz, helyette csönd van és jó a levegő. (Pétfürdőn nem jó.)

2) az ötórás utazás csak elvben volt átszállás nélküli. Boba és Ukk között júliustól decemberig pályarekonstrukció zajlik, buszra kell szállni, majd vissza a vonatra. (Ebbe nem kötök bele: túl lehetett élni annak reményében, hogy ha elkészül, jobb lesz.)

3) ebből adódóan azonban csak Ukktól közlekednek a járaton megszokott szlovén vasúti kocsik, amelyek bár nem újabbak a hazaiknál, valamivel tisztábbak, legalább a műbőrülést lecserélték bennük s a nyolcszemélyes kupét hatfőssé alakították. Vagyis az út első 181 kilométerén az ember egy saccra 35 éves, dzsuvától ragadó vonaton utazik, szerencsétlen esetben hét társával együtt egy öt négyzetméteres ketrecben. Cserébe nem kell helyjegyet, pótjegyet fizetnie. Más megközelítésben: meglehet, hogy állnia kell.

Kitérő: az európai országok mindössze felében jártam eddig, de szinte mindegyikben ültem vonaton. Nincs kétségem afelől, hogy a térségbeli vasúttársaságok egyike sem igen übereli a MÁV-ot, de nemzetközi vonaton ilyen silány szolgáltatást (lassúságot, koszt, kényelmetlenséget egyidejűleg) még nem tapasztaltam. Se Bukarest vagy Déva, se Krakkó, se Prága, se Koper felé, pedig ébresztett már román határőr és büntetett szlovák kalauz.

Eszemben sincs a hollandiai kényelmet vagy a németországi precizitást idehaza számon kérni (bár lehet, hogy egyszer nem ártana), annál északabbra pedig nem is jártam. Portugália viszont jó példa: Magyarországgal megegyező méretű és lélekszámú ország, ráadásul nem számottevően gazdagabb. Lisszabonból mindkét irányba (keleti és nyugati irány ott nemigen van) utaztunk, és úgy tapasztalatuk, hogy az InterCity vonatok azt nyújtják, ami várható: el lehet velük jutni az egyik városból a másikba emberhez méltó körülmények között, a mi jobb karban lévő IC-vagonjainkra emlékeztető kocsikban és a hazaihoz hasonló áron.

Csakhogy ez ott az alsó kategória, fölötte az AP (Alfa Pendular) vonatok vannak, amelyek félórával gyorsabban teszik meg a Portóig tartó utat, a jegy 20 helyett 28 euró, cserébe kényelmesek. (Annak alátámasztására, hogy igényeink nem eltúlzottak: mi az olcsóbb megoldást választottuk.)

Szerintem ez az a szolgáltatás, amiért egy, az átlagosnál szegényebb európai államban pénzt lehet kérni. Merthogy (ezzel visszakanyarodva Magyarországra) az utazás ára az, ami miatt ezt elkezdtem írni.

4) ugyanis (és most kapaszkodjunk az Ajkán felszállt emós fiú által félig elfoglalt olajzöld műbőrkarfába) ez az utazás 3790 forintba került.

És akkor itt kínálkozik néhány érdekesség.

Például hogy Őriszentpéter ennél gyorsabban, alig négy és fél óra alatt is elérhető Budapestről vasúttal, méghozzá három átszállással, és húsz kilométerrel többet (297-et) utazva. Nem vicc: a Székesfehérváron és Veszprémen át vezető pálya állapota olyan siralmas, hogy a Győr felé kerülő IC egy órával előbb ér Szombathelyre, mint a szinte nyílegyenesen haladó gyorsvonat.

Igaz, a hosszabb távon a helyjegy miatt az utazás ára 4875 forint. A retúré tehát lényegében tízezer. Kicsit több, mint amennyiért a göteborgi (egy útra szóló) repülőjegyemet vettem nyáron. (Hogy Lisszabon és Madrid között két éve ennél valamivel kevesebbért repültünk oda-vissza, szóba sem hozom.) Tájékoztatásul: a havi nettó átlagkereset 120 ezer.

Nincs jó megoldás, hiába kényelmesebb az IC, a háromszori átszállás (főleg csomagokkal) kiegyenlíti a különbséget.

Ennek fényében legalábbis fölbasz, amikor azt olvasom: nem szabad megengedni, hogy egy vállalkozás (amely az államvasúttal ellentétben költségvetési támogatásra nem tart igényt) buszjáratokat indítson Zalaegerszegre, tudniillik a jelenleg zajló pályafelújítás eredményeként "néhány éven belül az expressz-járatok menetidejét megközelítő szintre csökken majd a gyorsvonatok menetideje", a konkurencia pedig rosszul jönne a MÁV-nak.

Egyébként én is szívesebben utazom vasúton. Csak ne tartana közel három órán át a 132 kilométeres út Balatonfüredig, négy órán át Keszthelyig. Ne késne legalább félórát minden járat nyáron a Balaton környékén. Ne tudnám, hogy a hetvenes években ugyanannyi idő alatt lehetett eljutni az Őrségbe, mint ma. Ráadásul ugyanazokon a síneken, ugyanazokkal a szerelvényekkel.

_____

Nemhogy közlekedésmérnök, közgazdász sem vagyok. Mégis kételkedem benne, hogy a legtöbbször ma is forgalmi személyzet, kalauz (és persze sokszor utas) nélkül működő mellékvonalak újból belengetett megszüntetése oldaná meg a MÁV gondjait, miközben a pénztárosok továbbra is értetlenkednek, ha valaki teljes árú jegyet kér. Hogy annak ellenére vonatra száll, hogy nem közalkalmazott, rokkant és még vasutas sincs a családjában.

Miközben a 65 éven felüliek ma is ingyen utaznak, noha a fiatalabb nyugdíjasok is csak jelképes összeget fizetnek: évente öt alkalommal 90 százalékos kedvezménnyel, vagyis pár száz forintért juthatnak el akár az ország másik végébe és vissza. Miközben a közalkalmazottak évi tizenkét retúrútjának felét az állam fizeti.

_____

Nem jutottunk közelebb, csak kikívánkozott belőlem, amin az odaúton agyaltam meg amit Zoli is feszeget: hogy mit érünk, mit ér a pénzünk és hogy esetenként mennyire nem kapunk érte semmit.

(Képek: innen és innen.)

2009-08-20T18:56:00.005+02:00

Nem haltam meg a Szigeten, sem utána, bár a szokásos, torokfájással, kényszerű némasággal és izomfájdalmakkal járó kór elkapott pár napra.

Mivel időközben eltelt közel egy hét, csak röviden: mindkét nagyon várt koncertet élveztem, mondhatni, bejött, amit vártam. A Manic Street Preachers akárha a best of lemezét játszotta volna, a Placebo pedig az új dobossal tényleg erősebb lett. Előbbin egyébként az első félórában olyan kevesen voltak, hogy Évivel felküzdöttük magunkat a kivetítőre.

Amúgy meg bármennyire is bele lehet kötni évről évre a Sziget koncertkínálatába, lassan nincs olyan (valamikori) kedvenc együttesem, előadóm, akiket ne hoztak volna el. REM, Suede, Pulp, Radiohead, Nick Cave, Placebo, Manic Street Preachers, The Killers, Muse - nem tudom, hiányzik-e bárki is ebből a sorból (nem számítva a nyilván nem a Hajógyárira termett U2-t). És akkor a Morcheebáról vagy a Manu Chaóról nem beszélek, akiket szintén itt láttam élőben.

Szóval ha bele is ragadtak a szervezők a kilencvenes évekbe, valószínűleg velem együtt tették.

2009-08-14T20:51:00.024+02:00

Ma két, hetek (tágabb értelemben: évek) óta várt koncerttel folytatódik a Sziget, és közülük a Placebo föllépését várom kevésbé. Ez meglepő lehet azok számára, akik emlékeznek, hogy tinédzserkorom nagyrészét azzal töltöttem, hogy az ő dalaikra szomorkodtam és örültem, mikorhogy, de így van.

Egyrészt mert bár a 2001-es ittlétükről lemaradtam, kétszer is láttam őket élőben. Másrészt mert ezek közül egyértelműen a szigetes (2006) program volt a gyengébb: rutinszerűnek éreztem, olyannak, ami lehetett volna (és nyilván volt is) akár Szingapúrban vagy Madridban. A hat évvel ezelőtti budapesti koncertjük viszont máig az egyik legjobb zenei élményem.

Végül: jobban szeretem az együttes első három albumát, mint a következő hármat, előbbiekről azonban a jelenlegi turnén csak négy számot játszanak, a 2000 előttiek közül pedig csak az Every you, every me-t. Vagyis arra számítok, hogy az este egyik felében az új, Battle for the Sun című lemez dalai szólnak majd, a másik felében meg főleg az előző, a Meds slágerei.

Ami miatt mégis nagyon kíváncsi vagyok, az, hogy a Placebo új dobossal jön, az új album pedig (talán éppen a korábban egy punk rock zenekarban játszó Steve Forrest hatására) keményebb az előzőeknél.

Mégis nagyobb bennem a várakozás a Manic Street Preachers miatt. Hiába hogy a legjobb lemezeiket bő tíz éve csinálták, az idei Journal for Plague Loverst megelőző három albumuk pedig csak közepes. Ezt a nyári setlistjeiket elnézve ők is tudhatják, ugyanis a például a szerbiai Exit fesztiválon játszott dalok nagyobb része az 1992 és '98 közötti időszakból való. Remélem, ez ma este is így lesz.

Még akkor is, ha az új lemez, amelynek különlegessége, hogy az együttes majd' tizenöt éve eltűnt gitárosa, Richey Edwards szövegeire épül, kitűnő, olyan, mintha '95-ben vették volna föl, ami az esetükben zseniálist jelent. (Edwards nem volt tehetséges zenész: eredetileg a banda sofőrje volt, utóbb a színpadon is inkább csak úgy tett, mintha gitározna, ám ő írta az MSP dalszövegeinek jórészét.)

A walesi kommunistákat amúgy a tizenegy évvel ezelőtti This is my truth, tell me yours idején szerettem meg, de később, valamivel a Placebo után (vagyis nem realtime, inkább visszamenőleg) lettek a kedvenceim, és valószínűleg nincs olyan együttes, amelynek a számait azóta többet hallgattam volna. Elfogultságomat mutatja, hogy a frontember James Dean Bradfield popos szólóalbumát 2006 legjobbjának találtam, első hat lemezüket pedig mostanában is rendszeresen hallgatom.

Ráadásul a publikus felvételek alapján koncerten is erősek.

2009-08-13T18:04:00.020+02:00

Lily Allennel meg vagyok elégedve: ahhoz képest, hogy a Fuck you az egyetlen dala, amit ismertem, tetszett a koncertje. Rádióbarát volt persze, vagyis profi, de azért hangulatos. (Tomi valószínűleg a kiejtésére is ráizgult volna.)

További felismerések:

a fröccs felháborító módon mindenhol ásványvízből készül, ami mögött állítólag a Coca Cola van
minden porban fetrengő, fullkész francia és holland borotválja a hónalját és a mellkasát, 90 százalék a hasát is
a buzisátor olyan, mint a cirkusz: légtornászok és mutatványosok ugrálnak meg kánkánoznak a színpadon, jó ha ötpercig bírod, épphogy bohócok nincsenek, bár ha a szó egyéb jelentéseire gondolunk, talán belőlük van a legtöbb
most, hogy már churros meg kakasherepörkölt is van, bármit lehet odakint enni

Egyébként pedig ismét igazat adok Bedének: a Sziget (az amúgy javuló koncertkínálattól függetlenül) alighanem a legmenőbb dolog, ami Magyarországon húsz év alatt történt. Legitim gyűlölni a tömeget vagy lakossági technóra pörögni máshol, de az irracionális pfujolást, amit látatlanban annyian művelnek, nem értem.

Én leginkább talán azt élvezem, hogy az évente kétszer és a hetente kétszer látott barátaimmal (meg az övéikkel) is ugyanolyan jó kint lenni.

2009-08-12T16:54:00.005+02:00

Mindjárt Sziget, ahol idén csak két napot töltök. Tavaly a munka (hol a szerkesztőségből mentem ki tizenegykor, hol oda érkeztem meg hajnalban), idén meg az önmérséklet lett úrrá rajtam: mivel a várós koncertek (amelyeket a következőkben, akárha Ricsi volnék, beillesztett videók sorával vezetek majd föl) szombatra koncentrálódnak, a többi napon súlyos tízezreket spórolok meg.

Ma este talán Lilly Allen/Calexico és Backyard Babies, amilyen sokoldalú vagyok.

Ugyanakkor öröm, hogy mától újabb bő öt éven át baszogathatom joggal Zolit azért, mert öreg.

2009-08-08T15:00:00.015+02:00

Kőszeg Ferenc: K. történetei

Vélhetően a blog eddigi leghosszabb bejegyzése következik. Olvasónapló, úgymond.

A szerző, Kőszeg számomra új felfedezett: ellenzéki és lapszerkesztői múltját hírből ismertem, politikai pályája azonban jóval azelőtt véget ért, hogy érdeklődni kezdhettem volna utána. Tudtam, hogy ő vezeti a Magyar Helsinki Bizottságot, de feltételeztem, hogy inkább tiszteletbeli elnöke a szervezetnek, s bölcsészként a jogvédelmet meghagyja a jogászoknak. Ebben valószínűleg tévedtem.

A Magyar Narancsban megjelenő visszaemlékezéseit viszont a kezdettől lebilincselőnek találtam: jó ideje csak ezek miatt vettem, veszem meg a lapot. Örültem hát a belőlük kiadott könyvnek, főleg amikor kiderült, hogy a tárcanovellákon kívül más (elsősorban a fiatalkoráról és ötvenhatos élményeiről, illetve felesége haláláról szóló) írásokat is tartalmaz. Ez azért volt jó hír, mert a könyv gerincét, a K. történeteit nem először, hanem újraolvastam a napokban.

Ezen írások után ismertem meg az SZDSZ történetéről alkotott véleményét, és készítettem vele interjút. (Kummer Jani portréját ebből ollóztam ki, a szöveg azonban a közönség számára már nem elérhető.)

És akkor a könyvről.

Kőszeg kegyetlen prózaíró. Noha valószínűleg nem ez a mainstream értelmezés, de iróniája gyakran csap át cinizmusba, esetenként rosszindulatba azokkal szemben, akikkel mára megromlott a viszonya. Ez veszélyes, ám mert Kőszeg önmagával is szigorú, nem hitelteleníti az elbeszélést.

Ami a szigorúságot illeti, az főként magántermészetű. A szerző bár büszkeséggel számol be házasságtörő viszonyairól, elismeri, féltékenység gyötörte, amikor felesége is komolyan vette, hogy kapcsolatuk nyitott, és másnál vigasztalódott. Bevallja, hogy az elvárhatónál kevesebb időt töltött a haldokló asszonnyal, s hol képviselői, hol jogvédői munkája és az azzal járó külföldi utak, hol kényelmessége okán maradt ki otthonról, amit nem egyszer gyerekei tettek szóvá, anyjuk helyett.
_____

Kőszeg, akármilyen furcsán hangzik is, gyerekként kommunista volt. Leplezetlenül ír a Rákosi és Révai iránti, kora tinédzserkori rajongásáról, arról, hogy hatodikos korában a Családom című házi dolgozatát egy Engels-idézettel vezette föl, majd megemlítette benne, hogy apai nagyapja ugyan "haladó gondolkodású ember, de polgári világnézetét egyelőre még nem sikerült meghaladnia". Hitét illusztrálja, hogy '56 október 23-án meglepte, hogy a rádió épületének ablakából könnygázgránátokat dobtak a felkelőkre, noha ezzel az eszközzel köztudomásúan a kapitalista kormányok igyekeznek megtörni a munkásság ellenállását. Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy az ávósok csak vaktölténnyel lőnek az utcán.

Mindezt tanulságos ma olvasni, amikor olyanok láttatják magukat forradalmárnak, akik gyaníthatóan az események közelében sem jártak. Kőszeg (aki talán épp a múltjukat újraírókat, újraélőket figurázza ki a legnagyobb élvezettel) nem tesz így: elárulja, hogy lázasan, vakarózva, ágyban töltötte a nemzet legszebb napjait, miután az unokaöccsétől elkapta a bárányhimlőt, az egyetlen gyermekbetegséget, amelyen előzőleg nem esett át.

Mégis világos, hogy K. életét, gondolkodását megváltoztatta a forradalom; november negyedikén belátta, hogy a Kádár-rendszert nem lehet elfogadni. Voltaképpeni ellenállása is ezután kezdődött: naivitását mutatja, hogy előbb a városban őrködő szovjet katonákat igyekezett meggyőzni jelenlétük helytelenségéről, majd néhány társával röpcédulázásra adta a fejét.

A pártucat, Középiskolásokként aláírt falragasz kihelyezése után Kőszeget egy, az egész országot behálózó iskolai szervezkedés gondolata villanyozta föl, amelyből persze semmi sem lett. Hogy egy évvel a forradalom után mégis őrizetbe vették, alighanem az elismerés iránti vágyának köszönheti: a szervezkedés utóbb hamvába halt tervéről Franzként aláírt levélben tájékoztatta Bécsben élő ismerősét. A levél azonban nem ért célba, hanem a Politikai Nyomozó Főosztály kezébe került.

Ám az elbeszélés ezután sem lesz hőstörténet: Kőszeg több napi hallgatás után, de még mielőtt alaposan elverték volna, elárulja a társai nevét. Egyiküké kivételével, hogy azért mégse minden úgy alakuljon, ahogy az állambiztonságiak várják. K. pedig hálát ad, hogy ügyüket nem tavasszal, hanem csak '57 októberében vették elő, így könnyebben megúszták. Bár kihallgatói a halálbüntetés lehetőségével ijesztgették, az a tény, hogy egyidejűleg az ország összes egyeteméről kizárták, levont a fenyegetőzés értékéből.

Kőszeg érdekében családi kérésre Szeged polgármestere (aki az illegalitás éveiben kapcsolatban állt K. kommunista nagyapjával) járt közben. Az akkor tizennyolc éves fiút mégis kis híján beszervezik: miután hetek óta nem zuhanyozhatott, már olyannyira vágyott egy kád vízre, hogy majdhogynem igent mondott az ifjúságvédelmi alosztály vezetőjének invitálására. De nem tette. Ügye pedig olyan megnyugtatóan (ügyészi figyelmeztetéssel) zárult, hogy K. mégiscsak elkezdhette az egyetemet.
_____

A bevezető írások segítenek megérteni, a valaha a marxizmussal kacérkodó Kőszeg hogyan lett a Kádár-rendszer csekély létszámú ellenzékének tagja. A K. történeteiből pedig sok minden megtudható a Beszélő és a SZETA működéséről, a szerkesztői állásából kirúgott, utóbb eladóként dolgozó főhőst érő retorziókról (így a Demszky Gábor által megörökített követésről, amely ellen még Gobbi Hilda, Illyés Gyula és Major Tamás is tiltakozott) és a rendszerváltás éveiről. A legtöbbször közismert eseményeket Kőszeg magánemlékei színezik.

De megtudjuk azt is, hogy miután 1944 kora őszén az ötéves K. a belvárosi lakásukról mesél a Széna téri panzió házmesternőjének, anyjával alig sikerül időben elmenekülniük a detektívek elől a Slachta Margit vezette Thököly úti rendházba, s hogy gyerekkorában Szegeden a klerikális reakció elleni küzdelem jegyében Záporiné Nagypénteken sonkás zsömlét, Hosszúnapkor, a zsidó böjtnapon pedig minyont osztogatott a gyógyszertári munkásoknak: aki nem evett, azonnal följelentette.

A K. történetei alighanem az én generációmnak mondja a legtöbbet. Meglehet, hogy a kortársak közül sokan csak a fejüket ráznák olvasás közben.

"Sosem lottóztam, ha valaki rá akart beszélni, azzal hárítottam el, hogy nem akarom holmi nyereményre elhasználni a szerencseadagomat. Szükségem van rá, hogy megússzam az ostobaságaim, a pechek következményeit. Megúsztam a börtönt, megúsztam, hogy beszervezzenek ügynöknek, megúsztam a gyomorfekélyt, a gyomorvérzést, az állástalanság éveit. Szerencsés vagyok? Ehhez túl sok a halott a közelemben. Körülvesznek, néznek, nem tudom eldönteni, hogy harag, szemrehányás vagy megbocsátás van-e a tekintetükben."

2009-08-07T15:36:00.011+02:00

Nem értem én ezt a Szólaljon már meg Sólyom László! mémet. Pedig sokan írják ki magukból ezt naponta a Facebookra (is).

Egyfelől olyan ez, mint amikor szocialista üzemi lapok zárták azzal a vezércikket, hogy "e helyről (a lámpagyárból, a húskombinátból) üzenjük az Egyesült Államoknak, hagyjon fel a fegyverkezéssel", másfelől nem látom be, mi változna, ha a köztársasági elnök minden egységnyi romagyilkosság után elmondaná, ami ilyen helyzetekben tőle telik. Vagyis hogy nem helyesli a cigányok megölését és azokat a politikai játszmákat sem, amelyek népszerűséget akarnak kovácsolni belőle.

Álproblémának érzem, na, hogy miközben romákra lövöldöznek, addig a köztársasági elnök agendájával törődünk. Ráadásul kételkedem benne, hogy a cigánytelepek szélén élőket megnyugtatná néhány keservesen artikulált mondat, hogy azoktól nagyobb biztonságban éreznék magukat, hogy erre várnának. Gyanítom, inkább a tettesek fölkutatását várják, és ez a habverés másoknak fontos.

(Disclaimer: anélkül, hogy belemennék a Sólyom megítéléséről szóló vitába, elárulom, hogy látatlanban sokkal többet vártam tőle. A 168 Órában én voltam a fő támogatója, bár olyanra, aki úgy gondolta, Szili jobb választás lenne, nem emlékszem. Beiktatása után két évvel is viszonylag jó véleménnyel voltam róla, amit hivatala megelégedéssel nyugtázott. Ma azonban Fodor SZDSZ-elnökségéhez tudnám hasonlítani a működését: sokszorosan igazolta a szkeptikusok minden, eleinte igazságtalannak tűnő vádját.)

2009-08-06T12:55:00.005+02:00

Négy napig nem volt számítógépem, amit csak ahhoz a kínzó tapasztalathoz tudok hasonlítani, mint amikor egy tizenöt éves fiúnak eltörik a csuklója.

Ahelyett, hogy a '96-os PC World szellemét idézném még, rácsodálkozva, mi mindenhez nélkülözhetetlen a komputer, csak annyit mondok: szombat óta várt (az értesítéseket meg a spameket, köztük amiket egymásnak küldözgetünk, nem számítva) ötven levél, kétszáz blogbejegyzés, időközben nem tudtam normálisan zenét hallgatni, pénzt átutalni, a Debrecen győzelmére fogadni és így tovább. És akkor vegyük hozzá, hogy nyár van, én pedig nem dolgozom - vagyis ezekben a napokban van ténylegesen a legkevésbé szükségem számítógépre.

(Nyilván mindenki vigasztalhatatlan, hogy ez a szünet azt eredményezte, hogy a Tour de France után az úszó világbajnokságról sem írok terjengősen, noha Jókai-alaposságú bejegyzést terveztem az úszódresszek, a felhajtóerő és a világcsúcsok kapcsolatáról.)

2009-07-31T20:36:00.012+02:00

Magyar művészek Lily Allen Fuck you-jával tiltakoznak a homofóbia ellen. Kicsit talán zavaró a film amatörizmusa, és igaza van Bedének, hogy pár coming out többet érne, de azért ez csakugyan rendben van. Különösen amiért nem Csonka András kaliberű figurák tátognak. Az első refrén a legszórakoztatóbb.

2009-07-31T13:14:00.005+02:00

Jut eszembe: lehet a teljesítményalapú bérezéssel kísérletezni, de amíg a tisztviselőink olyan szavakat használnak, mint az anomália meg a foganatosítás, addig kevés az értelme. Ezen a létszámstop sem segít.

2009-07-30T22:23:00.011+02:00

Az Államokban az AMC nevű kábelcsatornán futó Mad Men hihetetlenül jó hangulatú sorozat, amit ráadásul a készítők ügyesen promotálnak. Mivel közeledik a harmadik évad, most a hatvanas évek reklámszakembereivé alakíthatjuk magunkat itt.

2009-07-26T22:38:00.007+02:00

Iwiwen jelenti valaki, hogy eszméletlen volt a hétvége a Hungaroringen. Csodálkoznék, ha ez a nívós poén nem jutott volna eszébe a Stopnak, a Hírextrának vagy akárki másnak a Hoppá!, Őrület!, Döbbenet! tengelyen.

2009-07-26T13:05:00.008+02:00

Yearbook yourself. 1954, '62, '70, '78 és '84. Egyik jobb mint a másik.

2009-07-24T13:41:00.006+02:00

Bede Mártonnál láttam meg az angol fociszövetség zseniális reklámját. Képzeljük el, mi lesz, ha az MLSZ is belevág a promócióba.

2009-07-21T19:55:00.016+02:00

Gyanítom, hogy kevés heteroszexuális férfi követi a férfi toronyugrás eseményeit, ebben a sportágban ugyanis szőrtelen fiúk ugrálnak tíz méter magasból egy medencébe, miközben előre, hátra és Auerbach szaltókat meg különféle csavarokat mutatnak be, esetenként kézállásból indulva. Na ugye.

Most azonban nem is a sportág a lényeges, az csak az apropót adta ma, hogy egy pillanatra belegondoljak, milyen lehet 15 évesen a világ legjobbjának lenni. Ráadásul egy olyan versenyszámban, amit milliók néznek és amelynek megnyerésére (minden máshoz hasonlóan) Kínában alighanem laboratóriumi körülmények között fejlesztik ki a sportolókat.

Tom Daley (akinek már tavaly a nyakába rakták a terhet, kikiáltva őt a londoni olimpia fő esélyesének) úgy győzött Rómában, hogy az utolsó sorozat előtt a harmadik volt. A dobogón záráshoz is hibátlanul kellett ugrania. Megcsinálta. Aztán amikor mindenki elkönyvelte, hogy ezzel élete első világbajnokságán bronzérmes lett, az előtte álló olimpiai bajnok (és, mondom én, openly gay, másik szókészletből dolgozva: cuki) Mitcham, majd a versenyt vezető kínai is rontott. Daley meg ott maradt az arannyal a nyakában.

(Abba a maradék olvasótábor megtartása érdekében bele sem kezdek, hogy ilyen idősen az én életemben mely tevékenységek előzték meg intenzitásban a versenysportot. És azóta csak romlott a helyzet.)

2009-07-20T00:01:00.001+02:00

Je demande au public de reculer. Reculez! Reculez, reculez, reculez, reculez, reculez encore!

Chargez vos barillets!

Levez vos armes!

Faites tourner le barillet!

Braquez!

Levez le chien!

Des que l'ampoule s'allume, on tire.

2009-07-18T19:02:00.015+02:00

Egy időben belbudai társasházunkban szignifikánsan magasabb volt a gyakorló elmebetegek száma, mint az épeszűeké (bár ez kiterjesztő értelemben az egész országra igaz lehet). Akkoriban volt üvöltözés a gangon, fejsérülés, látogatók vegzálása, tűzeset, naponkénti udvarlocsolás vödörből, mikorhogy. Aztán néhány éve normalizálódott a helyzet: kihalt, elköltözött, meggyógyult, akinek kellett.

Erre ma, miközben mindenki más bezárkózott a vihar elől, valaki puszta kézzel kitépte a falból az egyik, nemrég fölszerelt fém postaládát, majd a kukába dobta. Hadüzenet? Wtf?

Jelenleg pedig így fest az index apokaliptikus címlapja:

2009-07-14T19:12:00.013+02:00

Nagy és lassú rendrakásban vagyok, jelenleg a számítógépen és környékén a sor, így próbálgattam ma végig a sok éve nem használt floppykat és találtam rá az Electronic Arts '89-es NBA-játékára. És bizony a 256 szín meg a statikus háttér ellenére lekötött egy órára, ugyanis izgalmas meccseket lehet vele játszani. Elsősorban mert teljesen random, hogy melyik dobásból lesz kosár.

Amúgy Abdul-Jabbar, Jordan, Pippen, Johnson, Bird, Stockton, Ewing, Malone és az összes többi klasszikus a nyolc választható csapat valamelyikében játszik. Sőt, mivel akár a nyugati és a keleti all-star csapattal is lehetünk a Lakers, a Bulls, a Celtics, vagy éppen a Knicks ellen, megesik, hogy többük mind a két ötösben ott van, és saját magát blokkolja :)

2009-07-13T14:07:00.006+02:00

Szerintem a jövőben (egy alapos rebranding után) legyen Zamárdiban a Sziget és a szeletelős zenei fesztivál a Hajógyárin.

Egyébként jó volt a Sound, bár lehetséges úgy értelmezni a szombat estét, hogy 12500 forintot fizettem azért, hogy Évivel beszélgessek :)

2009-07-10T18:50:00.001+02:00

A bundás kenyér angolul gypsy toast. Ezt ma tanultam.

2009-07-09T22:26:00.006+02:00

A szó-cializmusról jut eszembe: engem leginkább az lep meg, hogy noha 2009-et írunk, nemcsak MSZP-s pártmunkások szájából hangzik el mondjuk egy javaslatról, hogy előremutató.

Ezenkívül meggondolnám azoknak a (főleg) szociológusoknak a szerepeltetését, akik képesek bármilyen kérdésre válaszolva azzal kezdeni a feleletüket, hogy az elmúlt években nagyot változott a világ.

2009-07-09T17:51:00.004+02:00

Van egy elméletem, de még dolgozom rajta: aki tizenkettőnél több képet tölt fel magáról a wiwre, buzi. Aki egyet sem, az is.

(A Facebookon ez sajnos nem működik, ott bárki tagelhet.)

2009-07-05T20:06:00.012+02:00

Kommunistázok. Nemzeti kommunistázok, az kettőt ér.

Most ugyanis, hogy megszűnt alólam a lap, ahová véleményt írtam, itt élem ki magam.

Az impulzus megint a jobbos tévéadóktól jött: az utóbbi napokban belefutottam, ahogy az Echón a Bárándy-klán legidősebb tagja kifejti, hogy besúgónak lenni hősies dolog volt, ő például ismerősei fényezésére használta a negyven éven át adódó alkalmat, majd Tőke Péter sci-fi író tette ugyanezt. Végül Szűrös Mátyás elemezte a hetet, arra a gondolatkörre építve, hogy az MSZP egy nagy SZDSZ.

A Hír Tv-n eközben Thürmer Gyula osztotta, hogy a Kádár-rendszer választási szisztémája demokratikus volt, végtére is senki nem firtatta, hogyan szavazott a kisember, bezzeg ma az ajánlószelvényeken rajta minden adat. Továbbá megtudhattuk, hogy az '56 utáni magyar szocializmust nem a forradalom tagadására, hanem az emberek akaratára alapozták, helyesen.

Nem beszélve most arról, hogy ugyanezekben a műsorokban példátlan gyakorisággal tűnik fel az Írószövetség egykori KISZ-titkára, minden idők legrosszabb magyar költője, Szentmihályi Szabó Péter, a valamikori pártlapos Bencsik András és Kun Miklós, aki történetesen a magyar kremlinológia Kun Miklósa.

A szándék, hogy tudniillik baloldali emberek fikázzák az MSZP-t, nem indokolatlan, a mezőnyt látva azonban fölvetődik: hol van ilyenkor Bayer Zsolt? Miért nem borítja rájuk az asztalt? Vagy miért nem idéz nekik Julien Benda Az írástudók árulása című kötetéből, amely köré komplett publicisztikai életművét építette? Miért nem ragad tollat, hogy leránsta a leplet a gazemberekről? Ahogy szokta (figyelem, stílbravúr következik):

Mátyás, Gyuszi, Péter és a többiek! Idefigyeljetek, mert utoljára szólok. Nem akasztottunk fel titeket '89-ben. Hagytuk, hogy azóta is belefújjátok a taknyotokat nemzetünk medencéjébe. Megbocsátottuk, amit évtizedekig velünk, apáinkkal műveltetek. Neked is Miklós, hogy négy évvel a rendszerváltás előtt nagyapád nevét akartad adni a Klinikák metróállomásnak. De most már elég legyen! Húzódjatok meg otthon, zabáljátok csendben a grenadír marsot, és ne merészkedjetek többé közénk, nincs szükségünk rátok!

Ugyanis nem szűnik bennem a félelem, hogy ezek az alakok (akik most lám ugyanúgy szerencsehozó talizmánként igyekeznek megérinteni Csermely Pétert és Pörzse Sándort, mint húsz éve Nagy Imre koporsóját) 2010 után már nem csak tévéstúdiókban tűnnek föl, és megkérik az árát ellenzéki tevékenységüknek. És bár gondolhatnánk, hogy ez legyen a jobboldal baja, ne tegyük.

(Bár talán kilóg a sorból, azt is elolvasnám, ahogy Oli bácsi elmagyarázza a legidősebb Bárándynak: attól, hogy valaki porcelánt tart otthon és mindig is csokornyakkendőt kötött a besúgói jelentések írásához, még nem lesz konzervatív.)

2009-07-02T23:35:00.010+02:00

Kazinczy Ferenc vagyok. Vagy Vörösmarty Mihály. De minimum Újházy Ede, gondoltam, aztán a Google megcáfolt.

Pedig egy lány ma azt mondta, hogy a sok üdv kifejezés, amit a leveleim végén búcsúzóul használok, bár értelmetlen, az én találmányom, s ha elterjed (miért tenné, és főleg hogyan?), nekem lesz köszönhető.

Erre kiderül, hogy hadd ne írjam ide, ki mindenki alkalmazta már (remélem, nem az én hatásomra).

2009-07-01T17:01:00.008+02:00

Mi zajlik a Sport Tv stúdiójában a wimbledoni közvetítésekkor? Olyan a zaj, úgy kopog a mikrofon, mintha valaki szopná a fészkelődő, zavarában összevissza beszélő Kaplár F. Józsefet, és közben folyton beverné a fejét az asztallapba. Vagy csak a konyakos üveg borul fel rendre?

2009-06-28T01:30:00.010+02:00

Elsodorta a megáradt Rába azt a rábahídvégi férfit, aki korábban azzal vált ismertté, hogy Mikulás-ruhában úszott át tavakon, folyókon.

Azzal, hogy egy évig dolgoztam egy hírportárnál, sokat kopott korábbi, kisujjeltartós elitizmusom, de még mindig vannak hírek, amiket nem tudok hová tenni.

(És ha már: itt egy átigazolásokról szóló cikk, amelyben kétszer is előkerül a divat fővárosa összetétel. Nem értem, miért hiszi egy rakás sportújságíró, hogy egy város/csapat/nemzet nevének megismétlése nagyobb bűn, mint leírni, hogy Körös-parti Párizs, hogy Ezer tó országa, hogy gránátvörös-kékek vagy hogy luzitánok.)

2009-06-27T14:28:00.004+02:00

Vajon a statisztika bomlott meg vagy a fél internet azt hiszi, hogy ez valami Michael Jackson emlékoldal? Mert a számok azt mutatják, hogy tegnap indokolatlanul kilencszer annyi látogatóm volt, mint az újrakezdés óta bármikor.

2009-06-25T20:57:00.007+02:00

Olyan színe volt az égnek a menetrendszerű esti vihar előtt, hogy ahhoz képest a CSI Miami szinte valósághű.

Amúgy meg egyetlen kiülős hely van a környékünkön, az Avar, ötven méterre, de már a tizenegyedik kerületben. Úgyhogy meglehet, valami ostoba helyi rendelet az oka, hogy a múlt hét óta csak tízig van nyitva.

Remélem azért nem jutnak el oda, ahová a Millenáris, vagyis nem zavarják haza az embereket a jövő évi vb alatt a félidőben a csendrendelet miatt.

2009-06-22T19:23:00.004+02:00

Mivel már többször leszoptam magam, amiért nagyon értek a sportfogadáshoz, most az árnyoldalról.

A) Találkoztatok már csajjal, akit föl lehet szedni azzal, hogy Mali legyőzte Benint vb-selejtezőn?

B) A magabiztossággal párosuló felületes tudás azt eredményezheti, hogy sok pénzt raksz egy kanadai teniszezőnőre, csak mert láttad a vasárnapi ebéd közben, ahogy elég jól játszik valami WTA-tornán. Aztán Wimbledonban kiesik az első körben.

2009-06-22T15:41:00.003+02:00

Mindenki twittel, csak én nem tudok 140 karakternél rövidebb mondatokat írni?

2009-06-21T23:58:00.009+02:00

Arról, hogy vegyesek az olasz válogatottal kapcsolatos érzéseim, többször is írtam a legutóbbi világbajnokság idején. A csapat azóta alig változott, szeretnivaló viszont már nincs benne.

Ez derült ki a Konföderációs kupán, ahol a szokásos mázlijukkal (egy megnyert és két vesztes meccsel) továbbjuthattak volna, ha képesek egyetlen gólt begyötörni a második félidőben már csak strandfocizó braziloknak.

Másfelől közelítve: Lippi ahelyett, hogy kipróbálta volna azokat, akikre egy új csapatot építeni lehet, a három évvel ezelőtti figurákat erőlteti, Camoranesi bácsit, Pirlo bácsit, Zambrotta bácsit és Cannavaro bácsit, akiknek a vb óta nem volt egymás után három jó meccse. Nem beszélve Toniról, aki tizenötből egyszer lő gólt.

Ezzel a játékkal a csoportjukból sem jutnak tovább jövőre (sem), és még csak sajnálni sem fogom őket.

(Update: Lippi nem bánkódik, és nem érti, milyen fiatalokat hiányolnak.)

2009-06-21T11:14:00.005+02:00

Hétvégente a Hír és az Echo Tv-n is van motoros magazin. Közös vonásuk, hogy járművek helyett árpádsávval meg Nagy-Magyarországgal kivarrt bőrmellényes figurákat szerepeltetnek Edda, Kormorán vagy nemzeti rock slágerek kíséretében. A téma döntően Trianon és az őszödi beszéd, amelyek egyaránt lelki totálkárhoz vezettek.

Persze a konkurens minden műsorát lemásoló Echóé a nagyobb wtf: az imént zalai bőrmellényesek rövid koszorúzás után egy templomba nyomultak be, egyikük apró liturgiai meglepetésként a békediktátum alkalmából föl is szólalt az istentiszteleten.

Mindezt egy nyilván politikamentesként eladott életmódmagazinban, aminek jó érzékkel választott címe: A gumid kopjon.

2009-06-18T21:29:00.011+02:00

Mivel újabban egyre rövidültek a bejegyzések, akárha mikroblog volnánk, most egy hosszú és unalmas pószt következik, amelyből azonban kiderül, ettem-e már lovat.

Előzmény: tavaly nyáron láttam a kispadon egy listát, amit már akkor meg akartam osztani, ám nem tettem, mert épp nem voltam blogger. A lista (eredetiben itt olvasható) azt a száz ételt sorolja, amit összeállítói szerint egy valódi mindenevőnek muszáj kipróbálnia. Én persze példátlanul finnyás vagyok, ugyanakkor kíváncsi is, úgyhogy íme az enyém, megjegyzésekkel.

Vastaggal, amit már ettem, ~~áthúzva~~, amit feltehetően sose kóstolnék meg.

1. Vadhús - noha nem vagyok rajongó, vaddisznó meg szarvaspörköltet már kóstoltam, rendben vannak
2. Csalántea - sőt, még főzelék is: anyám erős a legkülönbözőbb zöldségek felhasználásában, a csalán például olyan, mint a spenót
3. Huevos rancheros - nem szoktam reggelizni, ez azonban csábító
4. Tatár beafsteak - szeretem, a Zappában sokat ettem egy időben, és nem zavar, hogy nyers, ami számomra is különös
5. Krokodil - fene tudja, nem kéne-e inkább áthúzni, de lövésem sincs, milyen az íze
6. Véres hurka - úgy évente egyszer
7. Sajtfondü - kicsit manír, de ehető
8. Ponty - nagy halfogyasztó vagyok, bár a tengerieket jobban szeretem
9. Borscs - kimaradt
10. Baba ghanoush - a padlizsán miatt simán
11. Tintahal - lásd a halakról mondottakat: ettem az Adrián, Spanyolországban rántva, zsömlében, legutóbb pedig itthon az Olimpiában
12. Pho - ázsiai levesekben nem vagyok erős, vietnami konyhába még annyira sem
13. Mogyoróvajas és lekváros szendvics
14. Aloo gobi - az indiai kaja kedvenc, ez azon belül nem tűnik maszthevnek
15. Hot dog utcai árustól
16. Epoisses - saaaaajt!
17. Szarvasgomba - bár nem tudom, mire ez a hype körülötte
18. Gyümölcsbor (nem szőlőből) - jó hogy
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - habár lehet, hogy sertéshúsost pont nem
20. Pisztáciafagyi
21. Heirloom tomatoes
22. Friss és vad erdei gyümölcsök
23. Foie gras (hízott kacsa/libamáj) - nem szeretem a májat, ezek a kivételek
24. Rizs babbal - magában azért nem akkora kuriózum :)
25. Disznósajt - de nem bolti, természetesen, annál az aszpikos gusztustalanságnál kevés taszítóbb dolog jut eszembe
26. Nyers Scotch Bonnet paprika - amúgy sem bírom az erős paprikát

27. Dulce de leche - most hogy olvasom, mi ez, kevéssé vonz
28. Osztriga - ez még annyira se, bár nem tiltólistás
29. Baklava - ma is ettem, nagynéném hozta Görögországból, de nincs a száz kedvenc édességem között
30. Bagna cauda - ízletesebbnek tűnik, mint a fondü
31. Wasabi borsók - állítólag nem vészesen csípős, úgyhogy jöhet
32. Clam chowder in a sourdough bowl (kagylóleves kenyértányérban) - bár pont a kagylóleves volt a legtávolabbi pont, ameddig Görögországban elmerészkedtünk
33. Sós lassi - édesen finom lehet
34. Sauerkraut- nem hallottam róla, amíg Andris nem javasolta, hogy unokatesóm német férjének mondjam ezt viccből bemutatkozás helyett, akkor kiderítettem, hogy székelykáposztaféle
35. Root beer float - megvagyok nélküle úgymond
36. Konyak vastag szivarral
37. Clotted cream tea
38. Vodka jelly/Jell-O - ehhez Amerikában kell születni, errefelé nem pöcsölnek ennyit a vodkával
39. Gumbo - mindenesetre vicces neve van
40. Ökörfarok - legfeljebb levesként
41. Kecske curry
~~42. Egész rovarok~~ - hacsak nem leszek sztár, és nem fizet sokat az RTL érte, lol
43. Phaal - 'the phall has achieved notoriety as the hottest generally available dish from Indian restaurants', ezt nem nekem találták ki
~~44. Kecsketej~~ - talán furcsa, hogy épp ezt húzom át, de a nyers tej látványától is undorodom, pedig minden tejterméket szeretek, a kecskesajtot meg különösen
45. Malátawhisky legalább hatvan fontos üvegből
46. Fugu - a pufferfish elnevezés tetszik benne leginkább
47. Chicken tikka masala - finom
48. Angolna
49. Krispy Kreme doughnut - nem ismerem, az viszont, hogy a Dunkin' Donuts kivonult Magyarországról, alapvetően rendítette meg a piacgazdasággal kapcsolatos illúzióimat: gyerekként imádtam (nem a piacgazdaságot)
50. Tengeri sün - 'az áttetsző, enyhén kocsonyás gyomortartalom íze olyan, mint egy sós folyékony zselé', nem látom magam előtt a szituációt, amikor megeszem, de ne zárjuk ki, ahogy az osztrigát se
51. Kaktuszgyümölcs
52. Umeboshi - állítólag sárgabarackszerű, nem találkoztam vele
53. Abalone - sokat kell utaznom, úgy látszik
54. Paneer - ez tetszik
55. Big Mac menü a McDonald's-ban - hiába, ínyenc vagyok :)
56. Spätzle - ez annyira a mi nokedlink, hogy bevastagítottam
57. Martini-koktél
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - főleg, ha belga
59. Poutine - érdekes
60. Szentjánoskenyérfa chips
61. S'mores - kevés eséllyel indul, nem szeretem a mályvacukrot
~~62. Borjúmirigy~~ - elég biztos vagyok benne
63. Kaolin - ezt nem is egészen értem
64. Currywurst - megint az a fergeteges német konyha
65. Durian - ilyet se láttam még a Matchban
~~66. Békacomb~~ - állítólag olyan az íze, mint a csirkéé, úgyhogy megelégszem azzal
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - olyan kevés időt töltöttünk Madridban, hogy kimaradt, majd legközelebb
~~68. Haggis~~ - no way
69. Fried plantain - azaz főzőbanán, nem öl a vágy érte
70. Chitterlings vagy andouilette - fene tudja, végül is a pacallal is megbarátkoztam
71. Gazpacho - erre viszont futotta az időből Madridban: finom, ám nem akkora szám bármilyen jobb paradicsomleveshez képest

72. Kaviár és blini - blinit még nem ettem, de nemigen különbözhet a palacsintától
73. Louche absinthe - nem mertem
74. Gjetost
~~75. Roadkill~~ - pfuj; elbaszni a vadat a padzséróval, bedobni hátra, aztán kisütni otthon nem menő
76. Baijiu - miért pont a pálinkához ne értenének?
77. Hostess Fruit Pie
78. Csiga - mindazonáltal határeset erősen
79. Lapsang souchong - állítólag füstös íze van, nyilván megér egy próbát
80. Bellini - rendben lehet ez is; van mit tanulnom long drinkek terén
81. Tom yum - a thai konyhát is ki kéne próbálni
82. Eggs Benedict - lásd a hármas pontot; ilyeneket látva mindig elhatározom, hogy rászokom a reggelizésre
83. Pocky - felejthető
84. Kóstolómenü egy három Michelin-csillagos étteremben - bár meglepődnék, ha vakon eltalálnám a csillagok számát, szóval egy egycsillagos is megtenné kezdésként
85. Kobe marha - de érdekel
86. Nyúl - gyerekkoromban az Őrségben, nem igazán emlékszem rá
87. Gulyás - hoppá
88. Virágok - salátákban előfordulnak
89. Ló - anyu szokott lókolbászt hozni, sőt, lóveronait is, ami még bizarrabbul hangzik, de csak utólag mondja meg, hogy az volt, így megeszem
90. Criollo csokoládé
91. Spam - vagdaltkonzerv, nem hiányzik
92. Puhapáncélos rák
93. Rózsa harissa
94. Harcsa - lásd a pontyról írtakat; bár a halászlét meg a paprikást nem annyira szeretem, sülve minden hal jöhet
95. Mole poblano
96. Lazacfilé bagellel - eddig csak külön-külön
97. Lobster Thermidor - nem lehet rossz
98. Polenta - polenta is, puliszka is
99. Jamaican Blue Mountain coffee
~~100. Kígyó~~ - a skálán a krokodil volt a lehetséges vég, a kígyó azon eggyel túl van

Na, kidolgoztam magam ezzel mára alaposan, osszátok be.

(Döme, már csak az ilyen listák miatt is megérné fenntartanod egy blogot.)

2009-06-14T00:45:00.010+02:00

Újabban elbaszott életeket nézünk a moziban, a Clint Eastwoodé után most a Mickey Rourkét. Sztoriként az előbbi ütött nagyobbat, de azért üt A pankrátor is: az amúgy banális filmben Rourke annyira magától értetődően jó, mintha tényleg egy kidobóemberekkel teli hónaljszagú edzőteremben öregedett volna meg, hétvégente birkózó bolti alkalmazottként, aki ottfelejtette magát a nyolcvanas években.

2009-06-13T17:47:00.004+02:00

Pénztáros, aki olyan lassú, hogy tíz perccel tovább állsz sorba miatta, mintha a mellette lévőhöz álltál volna, minek van?

2009-06-12T18:43:00.002+02:00

Bár a Nyugati aluljárót szokás azonosítani a pokollal, a Westendben is megvan minden, ami pocsék ebben az országban.

2009-06-11T22:30:00.002+02:00

Délután óta tízpercenként kikapcsol a számítógépem.

Tápegységhiba, áramingadozás, balsors vagy miafasz?

2009-06-11T11:27:00.008+02:00

Tizenkét meccses kombi fogadást kötöttem a bwinen: tizenegy tipp bejött, erre a rohadt ecuadoriak kipicsázzák az argentinokat a hegyi levegőn úgy, hogy Tevez kihagy egy tizenegyest null-nullnál.

Különben ezres téttel nyertem volna húszezret. Kibaszott kokainisták.

2009-06-10T12:49:00.004+02:00

Meg kell tanulnom nem aggódni olyan emberekért, akikhez már semmi közöm. Nekik nem használ, nekem árt.

(Vágom, hogy ez nem egy bonyolult felismerés, és a legtöbben még azelőtt eljutnak idáig, hogy a környezetismeret órát felváltaná órarendjükben a biológia, mégis ideírom, mert minden gondolatnak súlyt ad, ha mondat lesz belőle, ha hivatkozható.)

2009-06-09T17:51:00.005+02:00

Nem elég, hogy álmomban egy bevásárlóközpontra emlékeztető házban laktam, de még ismerős lányokkal is táncoltam a mozgólépcsők tövében, ami abszolút wtf. Ahogy az is, hogy most miért van izomláz a lábamban.

(Gyerekként amúgy alvajáró voltam, és egy alkalommal e tevékenységem közben kis híján belehugyoztam az íróasztalfiókomba, de ezt most ennél alaposabban nem mesélem el, mert csak érintőlegesen kapcsolódik ide.)

2009-06-09T15:12:00.008+02:00

A vasárnapi választáson az MSZP mindössze négy településen szerezte meg a szavazatok több mint felét, de csak egy község volt, ahol kimagaslóan (90 százalék feletti eredményt elérve) szerepelt: az ország legszegényebbje, a borsodi Csenyéte.

Az a falu, ahol a kampány nagy felfedezettje, Gurmai Zita egy nagyobb europarlamenti delegáció kíséretében megvizsgálta Erzsike fogait és cigánygyerekeket biztatott, hogy kézfogáskor nézzenek a szemébe.

Úgyhogy félő, hogy tanulva az esetből jövőre szocialista nőkommandó járja majd az országot védőnők társaságában.

Ilona, ez a lényeg.

2009-06-08T18:51:00.009+02:00

Értem, hogy most aggódni kell, barna eső meg ilyenek, de mielőtt a szocialisták nagyon rákapnának, érdemes átbogarászni néhány adatot.

Mondjuk ezt:

Ózd

1. Fidesz 35,11%
2. Jobbik 33,24%
3. MSZP 23,47%

2006 októberében (az őszödi beszéd megismerése után két héttel) ugyanott 35 százalékos részvétel mellett az MSZP polgármesterjelöltje 61 százalékot kapott, a fideszes harmincat.

Szóval talán vörösesbarna inkább az az eső helyenként.

2009-06-06T19:30:00.004+02:00

Apropó Facebook: számos ismerősöm töltött ki az utóbbi napokban IQ-tesztet, és valahogyan mindegyikük eredménye 185 és 210 közé esett, hogy hová, az fordítottan arányos lehet a valós értékkel.

Úgyhogy kíváncsian várom, mikor derül ki a közösségi oldalon, hogy mindannyiunknak legalább 27 centis a fasza.

2009-06-05T13:33:00.015+02:00

A Facebookon barátaim részvételével is zajló humanisták vs. szabadelvűek deathmatch kampánycsend előtti állása szerint az SZDSZ komplett budapesti kerületeket lopott el, elárulta a liberalizmust és bezáratná a falvakat, az LMP ezzel szemben sosem volt liberális, vagy ha igen, elárulta a liberalizmust, különösen a buzikat és a drogosokat, kirekesztő, és a többi párt közül leginkább a Jobbikra emlékeztet.

Ez a vita sokat segített, hogy egyikükre se szavazzak.

Tomi megoldása kreatívabb, én viszont (ha már nem faszt rajzolok), gondoltam, viszek valami fenyegetőt az üzenetbe, ezért választottam Red Johnt, így vasárnap kék toll helyett piros filccel voksolok.

2009-06-04T19:43:00.013+02:00

A máskülönben unalmas és talán a három évvel ezelőttinél is nívótlanabb választási kampányt ma az alábbiak dobták fel:

az újabban már stabilan a Matula szintjét hozó Morvai Krisztina azt javasolta a büszke magyar zsidóknak, hogy apró metélt farkincájukkal játszanak az ő baszogatása helyett

az MSZP egy 1957-ben írt angol nyelvkönyvvel lepte volna meg Áder Jánost, de küldötteik csak a portásig jutottak; hiába, '57 jó éve volt a kommunistáknak, ráadásul egyikük közlése szerint a párt listájának első tizenöt helyezettje, idézem, túlsúlyban (muhaha) három európai nyelvet beszél

a Facebookon a korábbinál is kicsinyesebben estek egymásnak SZDSZ-es és LMP-s ismerőseim, ami ismét világossá tette, hogy ezekre a pártokra nem lehet szavazni, még a kisebbik rossz elvét követve sem; maradna tehát az MDF, amelyet azonban Bokroson túl döntően rovarirtók, rendőrverő pervezek és a magyart törő arisztokraták erősítenek

Így hát egyetlen kérdés maradt június hetedikére, hogy tudniillik faszt rajzoljak-e a szavazólapra vagy szmájlit.

Ez az én endorsementem.

2009-06-03T23:09:00.006+02:00

Csak hogy ne menjünk el mellette szó nélkül: Seychelle-szigetek és a romániai Varga Iosif, így végezte a Zoom.

(Az előző rész tartalmából.)

2009-06-01T18:54:00.007+02:00

Válság van, részemről állástalanság is, úgyhogy módjával ugyan, de rákaptam a sportfogadásra. (És persze ha nem módjával kaptam volna rá, akkor is ezt mondanám, hogy elkerüljem a szerencsejátékosokat elítélő kommenteket; ráadásul B. sem számít arra, hogy negyvenéves korunk után mégsem az ő cipőire költünk fokozottan, hanem gyeplabdameccseken meg bokszgálákon izgulunk, mivel a következő havi megélhetésünk múlik rajtuk.)

Amúgy magabiztos vagyok: egyre inkább érteni vélem, hogy meddig érdemes kockáztatni, s hogy néha 1,40-es oddsra is érdemes fölrakni ~~anyu nyugdíját~~ pár ezer forintot. Annak meg, hogy egyelőre tízezres mínuszban állok, a kezdeti felelőtlenség oka, az utóbbi két hetet már nullára hoztam. Így a férfi kézilabda BL-döntőt is: bár nagy veszteség érhetett volna, végül egy megfelelő időpontban kötött live fogadással felálltam a padlóról, ahová helyettem a Kiel került.

Mindez együtt jár azzal, hogy újra annyi sportközvetítést nézek, mint gimnazistaként, és rácsodálkozok például arra, hogy nyerhetett Omeyer bravúrjai ellenére a Ciudad, amikor erre másfél meccs alatt semmi nem utalt, vagy hogy hogyan jött vissza a meccsbe Federer Tommy Haas ellen akkor, amikor hetes odds helyett már csak másfelet adtak a német győzelméért.

2009-05-31T17:32:00.006+02:00

Második napja, hogy nem hagyom el a lakást, pedig legalább a pünki idején is nyitvatartó sarki éjjel-nappaliig le kéne másznom a túlélés érdekében. Az időjárás demotivál.

S hogy azért legyen itt valami közhasznú kontent (mégha reblogolás eredményeként is): eddigi két érvünk mellé megosztok még kettőt, hogy miért érdemes angolul tanulni.

Ha EP-képviselőnek pályázunk, azért tanácsos előzőleg legalább a zöld Headway végéig eljutnunk, hogy szociközeli fiatalok ne alázhassanak meg minket a YouTube-on. Ha pedig a nemzeti hírügynökségnél dolgozunk, azért, hogy ne gondoljuk a levélvégi jókívánságról, hogy az valójában cég neve, amelytől az üzenet jött.

És most drukkoljatok, hogy elálljon végre az eső és tudjak magamnak ételt venni.

Best regards,

2009-05-27T11:03:00.005+02:00

Valaki holokausztpornónak nevezte a Felolvasót, és nem tévedett nagyot: a film első felében a papíron tizenöt éves Michael irodalmi élmények közepette számos alkalommal megcsinálja a hamvas kalauznőt, akiről aztán nyolc évre rá megtudja, hogy SS-alkalmazott volt, az auschwitzi tábor foglyait őrizte.

Ezután heidelbergi diákok moralizálnak tanárukkal a tárgyalás apropóján, vajon ki a bűnös (mindenki?); árulkodó, hogy még ezek a leghasználhatóbb részek. A végét nem írom ide, de inkább a Gran Torinót nézzetek meg, az jó.

(Egyébként pedig shame on you, az elmúlt két napban csak minden nyolcvanadik olvasó kattintott oldalra, ebből nem lesz körpanorámás luxuslakásom, ahol bloggerbulikat tarthatunk :))

2009-05-25T17:47:00.013+02:00

Mivel az oldalsávban MSZP-hirdetések tűnnek fel időnként, tartalmilag ellensúlyozok.

Az idei EP-kampány legnagyobb felfedezettje számunkra Gurmai Zita, aki még Lamperth Mónikánál is erősebb Lamperth Mónika faktorral rendelkezik, és új dimenziót nyit a Mi a baj a szocialistákkal? tárgykörben.

Alább öncélú linkgyűjtemény, a csak látszólag amfetaminfüggő politikusnő ugyanis Alexander Rybakot is veri a játszási listámon.

Drága angyalom

Up and down

Ilona, ez a lényeg

Kis kockázat

Bónuszkép: MTI

2009-05-24T19:34:00.003+02:00

Pénteken lejárt a felmondási időm, amit a Palatinuson ünnepeltünk meg, de ne féljetek, csak ritkán húzom majd az agyatokat azzal, hogy leírom, hogyan múlatom az időt, amíg ti a nemzetgazdaságot építitek (már aki, nyilván).

Jelenleg úgy áll, hogy szeptemberig kivárok: tizenhét éves korom óta nem volt szabad nyaram, talán itt az ideje pihenni, futkározni, fesztiválozni, ráérek utána ősztől öltönyös fasznak lenni valahol.

2009-05-20T18:24:00.008+02:00

Félő, hogy ez szinte fölér egy coming outtal, de halálosan tetszik a kis belarusz/norvég hobbit, Alkekszander Rybak Eurovízió-győztes dala. Szeretem az ilyen bugyuta, népdalízű popszámokat, ha nem a Nox játssza őket.

De az is lehet, hogy az északiak a gyengéim, a dán Olsen Brothers és a lett Brainstorm is tökre bejött kilenc éve, amikor utoljára néztem a nemzetközi dalversenyt.

(Aki először bekommenteli, hogy szerinte ezek buzizenék, egyéves Társasjáték előfizetést nyer.)

2009-05-18T22:03:00.006+02:00

Mint láthatjátok, két napja hirdetések lepték el az oldalsávot. (Bizony, most hogy nincs munkám, alternatív megoldás után nyúlok, lol.)

Nem biztatok senkit, hogy kattintson, mivel az a felhasználási feltételek megsértése volna, csak bízom benne, hogy a sok jó reklám fölkelti az érdeklődéseteket naponta vagy pár naponta egyszer, és egy mozdulattal sok pénzt kerestek az elesett bloggernek.

Mondjuk ha a Szerelmi hőmérő állandósul, kitörlöm az egészet a picsába.

Update: most meg az MSZP hirdetése fut, egyre jobb, ha eljutunk a hüvelygombáig vagy az it makes your dick biggerig, ami most már tényleg szökellésnyire, kiszállok.

2009-05-17T15:10:00.005+02:00

Elkapott a lendület porszívózás közben, az eszköz végül beszippantotta a pendrive-omat is, úgyhogy felfedezőútra indultam: ha nem tudnátok, a cső végén egy izgalmas nyílás után következik a porzsák, azon keresztül próbálom jelenleg is két ujjal kitapogatni, hol lehet az USB-kulcs.

Utoljára tizennégy évesen voltak hasonlóan érdeklődő, ám amatőr próbálkozásaim (nem a porszívóval).

(Btw a takarítás és a szarkedv összefüggéseiről szóló elméletek egy része szerint előbbi segít az utóbbi leküzdésében, míg mások úgy vélik, nem, de legalább szomorkodás helyett hasznosan töltöd az időt. Hajlok az utóbbi álláspont elfogadására.)

(És ha már úgyis vallottam a költői képek terén meglévő hiányosságaimról, nyitok ide még egy zárójelet: sosem értettem, mire utal a végtelenül irritáló porcica elnevezés, de ha jogos, akkor a szobám egy kisállattemető.)

2009-05-15T18:16:00.002+02:00

Elég szimbolikusnak tűnt tegnap, hogy bár negyedórát vártam a buszra, végül hiába szálltam föl rá, elromlott a középső ajtaja, és nem ment tovább.

Másfelől, azt hiszem, a szomszédunkba költözött Tomcat: többször láttam már bicajozni a környéken a Gyurcsány utáni leghíresebb magyar bloggert, ma azonban be is hajtott a mellettünk lévő épületbe.

2009-05-10T00:23:00.008+02:00

Az egy pószttal alábbi Bacher idézet eltalált, mert akaraterőm (aminek létezését jobb napokon elképzelt voluntarizmusommal támasztom alá) csak odáig terjed, hogy a katasztrofális helyzeteket elkerüljem, hogy úgyszólván a felszínen tartsam magam, ilyen módon pedig életösztönnek mondható inkább, mintsem akaraterőnek.

Ha az óceánba esel, nem ki akarsz úszni a partra, csak elkezdesz úszni felé, ez nem döntés, én legalábbis még nem hallottam olyan hajótöröttről, aki a vízben észbe kapott volna, hogy már amúgyis régóta készül a halálra (és talán nem csak azért, mert nem volt módja ezt elmesélni).

Messzebbre evezve, "a vállalkozás lényege az, hogy borulás nélkül a felszínen kell maradni; a tenger barát is és ellenség is; és a tengerésztudomány abból áll, hogy kihasználják a hagyományos viselkedésmód minden lehetséges tartalékát, hogy minden egyes ellenséges helyzetben találjanak legalább egy barátot" - írja Oakeshott, párhuzamot vonva a tengerészmesterség és a politika közé, pedig ez akár az élet metaforája (vagy mije, a költői képek nem erősségeim) is lehetne.

Én meg éppen süllyedek, jelenleg elég mélyre.

2009-05-09T23:53:00.002+02:00

"Szóval bekerült az irodalom véráramába.

Nem volt nehéz meghoznia a döntést tehát: nem taníthat, mert az elveszi az írástól az erőt, és ami fontosabb, az időt. A drága, jó, pótolhatatlan időt, amiből csak egy van; azt az egyet kell kinek-kinek magának beosztania óvon. Az ember vagy tanít, vagy ír. A kettő együtt bajosan lehető. Őneki pedig írnia kell, elődőlt, eldőlt ez végérvényesen, mert eldöntette ezt, ott, ekkor, 1982. május 21-én, péntek délután hat órakor, a Baross térről a Thököly útra kanyarodó fekete 7-es busz forgójában állva.

Úgyhogy szeptembertől elkezdett tanítani, és pedagógusként kereste kenyerét csaknem tíz éven át.

Tanári pályáját zárással nyitotta."

2009-05-04T00:22:00.003+02:00

Visszakaptam a régi rosszkedvemet.

Ennyit mára a búsongás, a posztmodern és az intertextualitás kedvelőinek.

2009-04-29T15:48:00.000+02:00

Manic Street Preachers a Szigeten, most már várom.

2009-04-28T21:14:00.006+02:00

Nagy levegő, beszámoló hardcore érdeklődőknek.

Ahogy az éles szeműek észrevették, megszűnt a Zoom, vele a munkahelyem, a háromból a legfontosabb, egyben a legjövedelmezőbb, amelyikbe több energiát tettem, mint előzőleg bármibe. Ehhez képest ironikus, hogy már nyoma sincs, legfeljebb a Google tárolja.

A körülményeket most mellőzöm, legyen elég annyi, hogy a nagyvonalú nincs az első tízezer jelző között, ami a történtekről eszünkbe juthat, és (J. találó gondolatát kölcsönvéve) az egész arra a képzeletbeli jelenetsorra emlékeztet, amikor a halott anyádat még megbaszod a ravatalon.

Ami fontosabb: utólag bármennyire is epizódnak tűnik majd, semmilyen értelemben nem bántam meg, hogy bő egy éve ezt választottam. És bár jó darabig úgy tűnt, a szerkesztőség nem hozza azt a mentális komfortérzetet hozni, mint az előző, a végére ez is megváltozott.

Volt persze ára is, főleg a lényegében nullára csökkenő szabadidő, mégis olyan lehetőségek nyíltak meg, amik korábban nem. Sorolhatnám, a publicisztikaírástól a belátható időn belüli lakásvásárlásig.

Utóbbi megint fényévnyire, mindaddig biztosan, amíg ki nem találom, mihez kezdek. Összességében ugyanis (noha úgymond jól vagyok, és látszólag nagyobb sérülés nélkül jövök ki a fentiekből) rám telepedett a bizonytalanság, összekuszálódtak a célok.

Hogy ez milyen következtetésre vezet, fogalmam sincs, mindenesetre adtam magamnak másfél hónap pihenőidőt. Addig hátha kirajzolódik, mi a fontos.

2009-03-15T14:21:00.004+01:00

Egyelőre csak a szürreális dolgokat van kedvem, türelmem, indíttatásom tehát, beblogolni, elégedjetek meg vele.

Közülük kiemelkedik, hogy a héten egyik este egy kukásautó hozott haza. Történt, hogy miután hiába futottam a Lánchídról lehajtó 105-ös után (valójában: mellett), az ugyanis nem állt meg a megállóban, az ott parkoló köztisztaságiak felajánlották, hogy mivel szerintük ők akadályozták a buszt a megállásban, szívesen átvisznek az Alagúton.

Ezzel régi vágyam teljesült, és most alighanem az jön, hogy valamelyik nap én vezetem haza a Keletitől a 78-ast.

Szintén a héten történt, hogy kávéztam a Polisario Front külügyi kapcsolataiért felelős elöljárójával, akinek Szlimán mutatott be. Ő utaztatott annak idején a Szaharába, és azóta is karácsonyi üdvözletekkel és telefonhívásokkal szórakoztat időnként. Úgyhogy talán majd megint írok a tuaregekről.

2009-03-01T17:33:00.000+01:00

Zoli szerint álblogger vagyok, nem írok semmit sem. Így van, megfejelve azzal, hogy ha mégis, akkor rébuszokban.

Most például arról: kedden lesz egy éve, hogy ott dolgozom, ahol, s ez most válaszút (útegálázáho, útelázságá, útelágazódás).

Az első lépés, hogy újból megpróbálok írni, kamatoztatni mintegy, amihez érteni vélek, a második, hogy megpróbálok minél messzebbre látni (előre).

Mindenesetre részsiker, hogy úgy fest, nagyjából visszaszereztem az estéimet, amelyek az elmúlt évben azért szűntek meg, mert vagy hajnali hattól vagy éjjel tizenegyig dolgoztam, mikor hogy.

Fene gondolta, hogy egyszer még örülni fogok egy 9-től 5-ig melónak.

2009-02-21T23:57:00.008+01:00

Bemutatom a zenekaromat.

Jó játék, a Webisztánon találtam.

A lényeg: az együttesed neve az lesz, amit a Wikipedia random article linkje elsőre dob, a bemutatkozó album címe a random quotation oldalon legfelül található idézet utolsó néhány szava, a borítókép pedig a flickr-ről való, az utolsó 7 nap érdekes képei közül a harmadik. (Ez utóbbinál csaltam, és nem a harmadikat, hanem a negyediket választottam, ennyi belefér.)

Azt hiszem, találó, passzol a Zoli vagyok által rám ragasztott bitazenés sztereotípiához.

Amúgy ausztrál létünkre britpopot játszunk.