Grand reopening post.

Ha a különféle bedolgozásokat nem számítjuk (márpedig nem számítjuk), a második blogom ez, amit megnyitok. Aki letekint, láthatja, hogy tart már vagy két hete, de eleinte, míg nem volt végleges a dizájn (merthogy ez már az, végleges, ennyi tellett tőlem, és még büszke is vagyok rá, noha nagyon nem valid), és nem volt elég a mondanivaló, csak magammal játszottam. Mert társasozni egyedül is lehet, akinek nincs testvére, de volt gyerekkora, tudja jól; néha talán még élvezetesebb is, mert tisztázottak az erőviszonyok.

Koncepció ezúttal sincs, bár látszik, hogy énblog lesz megint, a tematikusokat, noha ideig-óráig szórakoztatnak, hamar megunom. Magamat is néha, olyankor majd becsukom a blogot.

Ha igaz, és ha mindenki idetalál, lesznek újfent vendég bábuk, régiek és újak, főleg.

Bitadani a startmezőn, dobókocka a kézben, lépés indul, bár vontatottan, hogy akinek kedve tartja, visszaolvasson.