Második napja, hogy nem hagyom el a lakást, pedig legalább a pünki idején is nyitvatartó sarki éjjel-nappaliig le kéne másznom a túlélés érdekében. Az időjárás demotivál.

S hogy azért legyen itt valami közhasznú kontent (mégha reblogolás eredményeként is): eddigi két érvünk mellé megosztok még kettőt, hogy miért érdemes angolul tanulni.

Ha EP-képviselőnek pályázunk, azért tanácsos előzőleg legalább a zöld Headway végéig eljutnunk, hogy szociközeli fiatalok ne alázhassanak meg minket a YouTube-on. Ha pedig a nemzeti hírügynökségnél dolgozunk, azért, hogy ne gondoljuk a levélvégi jókívánságról, hogy az valójában cég neve, amelytől az üzenet jött.

És most drukkoljatok, hogy elálljon végre az eső és tudjak magamnak ételt venni.

Best regards,

Valaki holokausztpornónak nevezte a Felolvasót, és nem tévedett nagyot: a film első felében a papíron tizenöt éves Michael irodalmi élmények közepette számos alkalommal megcsinálja a hamvas kalauznőt, akiről aztán nyolc évre rá megtudja, hogy SS-alkalmazott volt, az auschwitzi tábor foglyait őrizte.

Ezután heidelbergi diákok moralizálnak tanárukkal a tárgyalás apropóján, vajon ki a bűnös (mindenki?); árulkodó, hogy még ezek a leghasználhatóbb részek. A végét nem írom ide, de inkább a Gran Torinót nézzetek meg, az jó.

(Egyébként pedig shame on you, az elmúlt két napban csak minden nyolcvanadik olvasó kattintott oldalra, ebből nem lesz körpanorámás luxuslakásom, ahol bloggerbulikat tarthatunk :))

Mivel az oldalsávban MSZP-hirdetések tűnnek fel időnként, tartalmilag ellensúlyozok.

Az idei EP-kampány legnagyobb felfedezettje számunkra Gurmai Zita, aki még Lamperth Mónikánál is erősebb Lamperth Mónika faktorral rendelkezik, és új dimenziót nyit a Mi a baj a szocialistákkal? tárgykörben.

Alább öncélú linkgyűjtemény, a csak látszólag amfetaminfüggő politikusnő ugyanis Alexander Rybakot is veri a játszási listámon.

Drága angyalom

Up and down

Ilona, ez a lényeg

Kis kockázat




Bónuszkép: MTI

Pénteken lejárt a felmondási időm, amit a Palatinuson ünnepeltünk meg, de ne féljetek, csak ritkán húzom majd az agyatokat azzal, hogy leírom, hogyan múlatom az időt, amíg ti a nemzetgazdaságot építitek (már aki, nyilván).

Jelenleg úgy áll, hogy szeptemberig kivárok: tizenhét éves korom óta nem volt szabad nyaram, talán itt az ideje pihenni, futkározni, fesztiválozni, ráérek utána ősztől öltönyös fasznak lenni valahol.

Félő, hogy ez szinte fölér egy coming outtal, de halálosan tetszik a kis belarusz/norvég hobbit, Alkekszander Rybak Eurovízió-győztes dala. Szeretem az ilyen bugyuta, népdalízű popszámokat, ha nem a Nox játssza őket.



De az is lehet, hogy az északiak a gyengéim, a dán Olsen Brothers és a lett Brainstorm is tökre bejött kilenc éve, amikor utoljára néztem a nemzetközi dalversenyt.

(Aki először bekommenteli, hogy szerinte ezek buzizenék, egyéves Társasjáték előfizetést nyer.)

Mint láthatjátok, két napja hirdetések lepték el az oldalsávot. (Bizony, most hogy nincs munkám, alternatív megoldás után nyúlok, lol.)

Nem biztatok senkit, hogy kattintson, mivel az a felhasználási feltételek megsértése volna, csak bízom benne, hogy a sok jó reklám fölkelti az érdeklődéseteket naponta vagy pár naponta egyszer, és egy mozdulattal sok pénzt kerestek az elesett bloggernek.

Mondjuk ha a Szerelmi hőmérő állandósul, kitörlöm az egészet a picsába.

Update: most meg az MSZP hirdetése fut, egyre jobb, ha eljutunk a hüvelygombáig vagy az it makes your dick biggerig, ami most már tényleg szökellésnyire, kiszállok.

Elkapott a lendület porszívózás közben, az eszköz végül beszippantotta a pendrive-omat is, úgyhogy felfedezőútra indultam: ha nem tudnátok, a cső végén egy izgalmas nyílás után következik a porzsák, azon keresztül próbálom jelenleg is két ujjal kitapogatni, hol lehet az USB-kulcs.

Utoljára tizennégy évesen voltak hasonlóan érdeklődő, ám amatőr próbálkozásaim (nem a porszívóval).

(Btw a takarítás és a szarkedv összefüggéseiről szóló elméletek egy része szerint előbbi segít az utóbbi leküzdésében, míg mások úgy vélik, nem, de legalább szomorkodás helyett hasznosan töltöd az időt. Hajlok az utóbbi álláspont elfogadására.)

(És ha már úgyis vallottam a költői képek terén meglévő hiányosságaimról, nyitok ide még egy zárójelet: sosem értettem, mire utal a végtelenül irritáló porcica elnevezés, de ha jogos, akkor a szobám egy kisállattemető.)

Elég szimbolikusnak tűnt tegnap, hogy bár negyedórát vártam a buszra, végül hiába szálltam föl rá, elromlott a középső ajtaja, és nem ment tovább.

Másfelől, azt hiszem, a szomszédunkba költözött Tomcat: többször láttam már bicajozni a környéken a Gyurcsány utáni leghíresebb magyar bloggert, ma azonban be is hajtott a mellettünk lévő épületbe.

Az egy pószttal alábbi Bacher idézet eltalált, mert akaraterőm (aminek létezését jobb napokon elképzelt voluntarizmusommal támasztom alá) csak odáig terjed, hogy a katasztrofális helyzeteket elkerüljem, hogy úgyszólván a felszínen tartsam magam, ilyen módon pedig életösztönnek mondható inkább, mintsem akaraterőnek.

Ha az óceánba esel, nem ki akarsz úszni a partra, csak elkezdesz úszni felé, ez nem döntés, én legalábbis még nem hallottam olyan hajótöröttről, aki a vízben észbe kapott volna, hogy már amúgyis régóta készül a halálra (és talán nem csak azért, mert nem volt módja ezt elmesélni).

Messzebbre evezve, "a vállalkozás lényege az, hogy borulás nélkül a felszínen kell maradni; a tenger barát is és ellenség is; és a tengerésztudomány abból áll, hogy kihasználják a hagyományos viselkedésmód minden lehetséges tartalékát, hogy minden egyes ellenséges helyzetben találjanak legalább egy barátot" - írja Oakeshott, párhuzamot vonva a tengerészmesterség és a politika közé, pedig ez akár az élet metaforája (vagy mije, a költői képek nem erősségeim) is lehetne.

Én meg éppen süllyedek, jelenleg elég mélyre.

"Szóval bekerült az irodalom véráramába.

Nem volt nehéz meghoznia a döntést tehát: nem taníthat, mert az elveszi az írástól az erőt, és ami fontosabb, az időt. A drága, jó, pótolhatatlan időt, amiből csak egy van; azt az egyet kell kinek-kinek magának beosztania óvon. Az ember vagy tanít, vagy ír. A kettő együtt bajosan lehető. Őneki pedig írnia kell, elődőlt, eldőlt ez végérvényesen, mert eldöntette ezt, ott, ekkor, 1982. május 21-én, péntek délután hat órakor, a Baross térről a Thököly útra kanyarodó fekete 7-es busz forgójában állva.

Úgyhogy szeptembertől elkezdett tanítani, és pedagógusként kereste kenyerét csaknem tíz éven át.

Tanári pályáját zárással nyitotta."

Visszakaptam a régi rosszkedvemet.

Ennyit mára a búsongás, a posztmodern és az intertextualitás kedvelőinek.