Bus driver

Egyébként nem csak villamos-, meg trolibuzi vagyok, de busz- is. Gyerekkoromban BKV-sofőrnek készültem, álltam mindig a vezetőfülke mellett, néztem, mit hogy kell (hogy milyen eredménnyel, jól mutatja, hogy jogsim azóta sincs), jegyeztem meg a rendszámokat, s hogy melyik jármű melyik viszonylaton közlekedik, otthon meg buszosat játszottam, nagyobb méretű játékbuszokba ültettem apró plasztikfigurákat, majd szállítottam őket az ágyneműtartótól a szoba sarkáig vagy a szőnyeg széléig, miközben olyanokat mondogattam, hogy a Clark Ádám tér következik, ami persze erős túlzás volt. Még műszerfalat is rajzoltam magamnak, ajtónyitó meg -záró gombokkal.

Ezért is okozott örömöt, hogy rátaláltam erre a játékra. Összetett képességeket szerencsére nem igényel, ugyanakkor vicces, kivált, hogy hetek óta ezt játszom a szerkesztőségben, munka helyett, szűkebb környezetem általános meglepetésére.

Amúgy kiváló sofőr vagyok, tartom a menetrendet, és nem csukom oda az utast Megvagy, geci! kiáltással.

Így néz majd ki a sablon, ha újrakezdem a blogot. Alább az látható, ahogyan Lisszabon kinéz, odamegyünk a nyáron. (Meg másfelé Portugáliában, és Madridba is.) Idő kérdése mindkettő.