Elsodorta a megáradt Rába azt a rábahídvégi férfit, aki korábban azzal vált ismertté, hogy Mikulás-ruhában úszott át tavakon, folyókon.

Azzal, hogy egy évig dolgoztam egy hírportárnál, sokat kopott korábbi, kisujjeltartós elitizmusom, de még mindig vannak hírek, amiket nem tudok hová tenni.


(És ha már: itt egy átigazolásokról szóló cikk, amelyben kétszer is előkerül a divat fővárosa összetétel. Nem értem, miért hiszi egy rakás sportújságíró, hogy egy város/csapat/nemzet nevének megismétlése nagyobb bűn, mint leírni, hogy Körös-parti Párizs, hogy Ezer tó országa, hogy gránátvörös-kékek vagy hogy luzitánok.)

Vajon a statisztika bomlott meg vagy a fél internet azt hiszi, hogy ez valami Michael Jackson emlékoldal? Mert a számok azt mutatják, hogy tegnap indokolatlanul kilencszer annyi látogatóm volt, mint az újrakezdés óta bármikor.

Olyan színe volt az égnek a menetrendszerű esti vihar előtt, hogy ahhoz képest a CSI Miami szinte valósághű.

Amúgy meg egyetlen kiülős hely van a környékünkön, az Avar, ötven méterre, de már a tizenegyedik kerületben. Úgyhogy meglehet, valami ostoba helyi rendelet az oka, hogy a múlt hét óta csak tízig van nyitva.

Remélem azért nem jutnak el oda, ahová a Millenáris, vagyis nem zavarják haza az embereket a jövő évi vb alatt a félidőben a csendrendelet miatt.

Mivel már többször leszoptam magam, amiért nagyon értek a sportfogadáshoz, most az árnyoldalról.

A) Találkoztatok már csajjal, akit föl lehet szedni azzal, hogy Mali legyőzte Benint vb-selejtezőn?

B) A magabiztossággal párosuló felületes tudás azt eredményezheti, hogy sok pénzt raksz egy kanadai teniszezőnőre, csak mert láttad a vasárnapi ebéd közben, ahogy elég jól játszik valami WTA-tornán. Aztán Wimbledonban kiesik az első körben.

Mindenki twittel, csak én nem tudok 140 karakternél rövidebb mondatokat írni?

Arról, hogy vegyesek az olasz válogatottal kapcsolatos érzéseim, többször is írtam a legutóbbi világbajnokság idején. A csapat azóta alig változott, szeretnivaló viszont már nincs benne.

Ez derült ki a Konföderációs kupán, ahol a szokásos mázlijukkal (egy megnyert és két vesztes meccsel) továbbjuthattak volna, ha képesek egyetlen gólt begyötörni a második félidőben már csak strandfocizó braziloknak.

Másfelől közelítve: Lippi ahelyett, hogy kipróbálta volna azokat, akikre egy új csapatot építeni lehet, a három évvel ezelőtti figurákat erőlteti, Camoranesi bácsit, Pirlo bácsit, Zambrotta bácsit és Cannavaro bácsit, akiknek a vb óta nem volt egymás után három jó meccse. Nem beszélve Toniról, aki tizenötből egyszer lő gólt.

Ezzel a játékkal a csoportjukból sem jutnak tovább jövőre (sem), és még csak sajnálni sem fogom őket.

(Update: Lippi nem bánkódik, és nem érti, milyen fiatalokat hiányolnak.)

Hétvégente a Hír és az Echo Tv-n is van motoros magazin. Közös vonásuk, hogy járművek helyett árpádsávval meg Nagy-Magyarországgal kivarrt bőrmellényes figurákat szerepeltetnek Edda, Kormorán vagy nemzeti rock slágerek kíséretében. A téma döntően Trianon és az őszödi beszéd, amelyek egyaránt lelki totálkárhoz vezettek.

Persze a konkurens minden műsorát lemásoló Echóé a nagyobb wtf: az imént zalai bőrmellényesek rövid koszorúzás után egy templomba nyomultak be, egyikük apró liturgiai meglepetésként a békediktátum alkalmából föl is szólalt az istentiszteleten.

Mindezt egy nyilván politikamentesként eladott életmódmagazinban, aminek jó érzékkel választott címe: A gumid kopjon.

Mivel újabban egyre rövidültek a bejegyzések, akárha mikroblog volnánk, most egy hosszú és unalmas pószt következik, amelyből azonban kiderül, ettem-e már lovat.

Előzmény: tavaly nyáron láttam a kispadon egy listát, amit már akkor meg akartam osztani, ám nem tettem, mert épp nem voltam blogger. A lista (eredetiben itt olvasható) azt a száz ételt sorolja, amit összeállítói szerint egy valódi mindenevőnek muszáj kipróbálnia. Én persze példátlanul finnyás vagyok, ugyanakkor kíváncsi is, úgyhogy íme az enyém, megjegyzésekkel.

Vastaggal, amit már ettem, áthúzva, amit feltehetően sose kóstolnék meg.

1. Vadhús - noha nem vagyok rajongó, vaddisznó meg szarvaspörköltet már kóstoltam, rendben vannak
2. Csalántea - sőt, még főzelék is: anyám erős a legkülönbözőbb zöldségek felhasználásában, a csalán például olyan, mint a spenót
3. Huevos rancheros - nem szoktam reggelizni, ez azonban csábító
4. Tatár beafsteak - szeretem, a Zappában sokat ettem egy időben, és nem zavar, hogy nyers, ami számomra is különös
5. Krokodil - fene tudja, nem kéne-e inkább áthúzni, de lövésem sincs, milyen az íze
6. Véres hurka - úgy évente egyszer
7. Sajtfondü - kicsit manír, de ehető
8. Ponty - nagy halfogyasztó vagyok, bár a tengerieket jobban szeretem
9. Borscs - kimaradt
10. Baba ghanoush - a padlizsán miatt simán
11. Tintahal - lásd a halakról mondottakat: ettem az Adrián, Spanyolországban rántva, zsömlében, legutóbb pedig itthon az Olimpiában
12. Pho - ázsiai levesekben nem vagyok erős, vietnami konyhába még annyira sem
13. Mogyoróvajas és lekváros szendvics
14. Aloo gobi - az indiai kaja kedvenc, ez azon belül nem tűnik maszthevnek
15. Hot dog utcai árustól
16. Epoisses - saaaaajt!
17. Szarvasgomba - bár nem tudom, mire ez a hype körülötte
18. Gyümölcsbor (nem szőlőből) - jó hogy
19. Sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk - habár lehet, hogy sertéshúsost pont nem
20. Pisztáciafagyi
21. Heirloom tomatoes
22. Friss és vad erdei gyümölcsök
23. Foie gras (hízott kacsa/libamáj) - nem szeretem a májat, ezek a kivételek
24. Rizs babbal - magában azért nem akkora kuriózum :)
25. Disznósajt - de nem bolti, természetesen, annál az aszpikos gusztustalanságnál kevés taszítóbb dolog jut eszembe
26. Nyers Scotch Bonnet paprika - amúgy sem bírom az erős paprikát

27. Dulce de leche - most hogy olvasom, mi ez, kevéssé vonz
28. Osztriga - ez még annyira se, bár nem tiltólistás
29. Baklava - ma is ettem, nagynéném hozta Görögországból, de nincs a száz kedvenc édességem között
30. Bagna cauda - ízletesebbnek tűnik, mint a fondü
31. Wasabi borsók - állítólag nem vészesen csípős, úgyhogy jöhet
32. Clam chowder in a sourdough bowl (kagylóleves kenyértányérban) - bár pont a kagylóleves volt a legtávolabbi pont, ameddig Görögországban elmerészkedtünk
33. Sós lassi - édesen finom lehet
34. Sauerkraut- nem hallottam róla, amíg Andris nem javasolta, hogy unokatesóm német férjének mondjam ezt viccből bemutatkozás helyett, akkor kiderítettem, hogy székelykáposztaféle
35. Root beer float - megvagyok nélküle úgymond
36. Konyak vastag szivarral
37. Clotted cream tea
38. Vodka jelly/Jell-O - ehhez Amerikában kell születni, errefelé nem pöcsölnek ennyit a vodkával
39. Gumbo - mindenesetre vicces neve van
40. Ökörfarok - legfeljebb levesként
41. Kecske curry
42. Egész rovarok - hacsak nem leszek sztár, és nem fizet sokat az RTL érte, lol
43. Phaal - 'the phall has achieved notoriety as the hottest generally available dish from Indian restaurants', ezt nem nekem találták ki
44. Kecsketej - talán furcsa, hogy épp ezt húzom át, de a nyers tej látványától is undorodom, pedig minden tejterméket szeretek, a kecskesajtot meg különösen
45. Malátawhisky legalább hatvan fontos üvegből
46. Fugu - a pufferfish elnevezés tetszik benne leginkább
47. Chicken tikka masala - finom
48. Angolna
49. Krispy Kreme doughnut - nem ismerem, az viszont, hogy a Dunkin' Donuts kivonult Magyarországról, alapvetően rendítette meg a piacgazdasággal kapcsolatos illúzióimat: gyerekként imádtam (nem a piacgazdaságot)
50. Tengeri sün - 'az áttetsző, enyhén kocsonyás gyomortartalom íze olyan, mint egy sós folyékony zselé', nem látom magam előtt a szituációt, amikor megeszem, de ne zárjuk ki, ahogy az osztrigát se
51. Kaktuszgyümölcs
52. Umeboshi - állítólag sárgabarackszerű, nem találkoztam vele
53. Abalone - sokat kell utaznom, úgy látszik
54. Paneer - ez tetszik
55. Big Mac menü a McDonald's-ban - hiába, ínyenc vagyok :)
56. Spätzle - ez annyira a mi nokedlink, hogy bevastagítottam
57. Martini-koktél
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - főleg, ha belga
59. Poutine - érdekes
60. Szentjánoskenyérfa chips
61. S'mores - kevés eséllyel indul, nem szeretem a mályvacukrot
62. Borjúmirigy - elég biztos vagyok benne
63. Kaolin - ezt nem is egészen értem
64. Currywurst - megint az a fergeteges német konyha
65. Durian - ilyet se láttam még a Matchban
66. Békacomb - állítólag olyan az íze, mint a csirkéé, úgyhogy megelégszem azzal
67. Beignet, churro, elefántfül vagy funnel cake - olyan kevés időt töltöttünk Madridban, hogy kimaradt, majd legközelebb
68. Haggis - no way
69. Fried plantain - azaz főzőbanán, nem öl a vágy érte
70. Chitterlings vagy andouilette - fene tudja, végül is a pacallal is megbarátkoztam
71. Gazpacho - erre viszont futotta az időből Madridban: finom, ám nem akkora szám bármilyen jobb paradicsomleveshez képest

72. Kaviár és blini - blinit még nem ettem, de nemigen különbözhet a palacsintától
73. Louche absinthe - nem mertem
74. Gjetost
75. Roadkill - pfuj; elbaszni a vadat a padzséróval, bedobni hátra, aztán kisütni otthon nem menő
76. Baijiu - miért pont a pálinkához ne értenének?
77. Hostess Fruit Pie
78. Csiga - mindazonáltal határeset erősen
79. Lapsang souchong - állítólag füstös íze van, nyilván megér egy próbát
80. Bellini - rendben lehet ez is; van mit tanulnom long drinkek terén
81. Tom yum - a thai konyhát is ki kéne próbálni
82. Eggs Benedict - lásd a hármas pontot; ilyeneket látva mindig elhatározom, hogy rászokom a reggelizésre
83. Pocky - felejthető
84. Kóstolómenü egy három Michelin-csillagos étteremben - bár meglepődnék, ha vakon eltalálnám a csillagok számát, szóval egy egycsillagos is megtenné kezdésként
85. Kobe marha - de érdekel
86. Nyúl - gyerekkoromban az Őrségben, nem igazán emlékszem rá
87. Gulyás - hoppá
88. Virágok - salátákban előfordulnak
89. Ló - anyu szokott lókolbászt hozni, sőt, lóveronait is, ami még bizarrabbul hangzik, de csak utólag mondja meg, hogy az volt, így megeszem
90. Criollo csokoládé
91. Spam - vagdaltkonzerv, nem hiányzik
92. Puhapáncélos rák
93. Rózsa harissa
94. Harcsa - lásd a pontyról írtakat; bár a halászlét meg a paprikást nem annyira szeretem, sülve minden hal jöhet
95. Mole poblano
96. Lazacfilé bagellel - eddig csak külön-külön
97. Lobster Thermidor - nem lehet rossz
98. Polenta - polenta is, puliszka is
99. Jamaican Blue Mountain coffee
100. Kígyó - a skálán a krokodil volt a lehetséges vég, a kígyó azon eggyel túl van


Na, kidolgoztam magam ezzel mára alaposan, osszátok be.

(Döme, már csak az ilyen listák miatt is megérné fenntartanod egy blogot.)

Újabban elbaszott életeket nézünk a moziban, a Clint Eastwoodé után most a Mickey Rourkét. Sztoriként az előbbi ütött nagyobbat, de azért üt A pankrátor is: az amúgy banális filmben Rourke annyira magától értetődően jó, mintha tényleg egy kidobóemberekkel teli hónaljszagú edzőteremben öregedett volna meg, hétvégente birkózó bolti alkalmazottként, aki ottfelejtette magát a nyolcvanas években.

Pénztáros, aki olyan lassú, hogy tíz perccel tovább állsz sorba miatta, mintha a mellette lévőhöz álltál volna, minek van?

Bár a Nyugati aluljárót szokás azonosítani a pokollal, a Westendben is megvan minden, ami pocsék ebben az országban.

Délután óta tízpercenként kikapcsol a számítógépem.

Tápegységhiba, áramingadozás, balsors vagy miafasz?

Tizenkét meccses kombi fogadást kötöttem a bwinen: tizenegy tipp bejött, erre a rohadt ecuadoriak kipicsázzák az argentinokat a hegyi levegőn úgy, hogy Tevez kihagy egy tizenegyest null-nullnál.

Különben ezres téttel nyertem volna húszezret. Kibaszott kokainisták.

Meg kell tanulnom nem aggódni olyan emberekért, akikhez már semmi közöm. Nekik nem használ, nekem árt.

(Vágom, hogy ez nem egy bonyolult felismerés, és a legtöbben még azelőtt eljutnak idáig, hogy a környezetismeret órát felváltaná órarendjükben a biológia, mégis ideírom, mert minden gondolatnak súlyt ad, ha mondat lesz belőle, ha hivatkozható.)

Nem elég, hogy álmomban egy bevásárlóközpontra emlékeztető házban laktam, de még ismerős lányokkal is táncoltam a mozgólépcsők tövében, ami abszolút wtf. Ahogy az is, hogy most miért van izomláz a lábamban.

(Gyerekként amúgy alvajáró voltam, és egy alkalommal e tevékenységem közben kis híján belehugyoztam az íróasztalfiókomba, de ezt most ennél alaposabban nem mesélem el, mert csak érintőlegesen kapcsolódik ide.)

A vasárnapi választáson az MSZP mindössze négy településen szerezte meg a szavazatok több mint felét, de csak egy község volt, ahol kimagaslóan (90 százalék feletti eredményt elérve) szerepelt: az ország legszegényebbje, a borsodi Csenyéte.

Az a falu, ahol a kampány nagy felfedezettje, Gurmai Zita egy nagyobb europarlamenti delegáció kíséretében megvizsgálta Erzsike fogait és cigánygyerekeket biztatott, hogy kézfogáskor nézzenek a szemébe.

Úgyhogy félő, hogy tanulva az esetből jövőre szocialista nőkommandó járja majd az országot védőnők társaságában.

Ilona, ez a lényeg.

Értem, hogy most aggódni kell, barna eső meg ilyenek, de mielőtt a szocialisták nagyon rákapnának, érdemes átbogarászni néhány adatot.

Mondjuk ezt:

Ózd

1. Fidesz 35,11%
2. Jobbik 33,24%
3. MSZP 23,47%

2006 októberében (az őszödi beszéd megismerése után két héttel) ugyanott 35 százalékos részvétel mellett az MSZP polgármesterjelöltje 61 százalékot kapott, a fideszes harmincat.

Szóval talán vörösesbarna inkább az az eső helyenként.

Apropó Facebook: számos ismerősöm töltött ki az utóbbi napokban IQ-tesztet, és valahogyan mindegyikük eredménye 185 és 210 közé esett, hogy hová, az fordítottan arányos lehet a valós értékkel.

Úgyhogy kíváncsian várom, mikor derül ki a közösségi oldalon, hogy mindannyiunknak legalább 27 centis a fasza.

A Facebookon barátaim részvételével is zajló humanisták vs. szabadelvűek deathmatch kampánycsend előtti állása szerint az SZDSZ komplett budapesti kerületeket lopott el, elárulta a liberalizmust és bezáratná a falvakat, az LMP ezzel szemben sosem volt liberális, vagy ha igen, elárulta a liberalizmust, különösen a buzikat és a drogosokat, kirekesztő, és a többi párt közül leginkább a Jobbikra emlékeztet.

Ez a vita sokat segített, hogy egyikükre se szavazzak.

Tomi megoldása kreatívabb, én viszont (ha már nem faszt rajzolok), gondoltam, viszek valami fenyegetőt az üzenetbe, ezért választottam Red Johnt, így vasárnap kék toll helyett piros filccel voksolok.

A máskülönben unalmas és talán a három évvel ezelőttinél is nívótlanabb választási kampányt ma az alábbiak dobták fel:

• az újabban már stabilan a Matula szintjét hozó Morvai Krisztina azt javasolta a büszke magyar zsidóknak, hogy apró metélt farkincájukkal játszanak az ő baszogatása helyett

• az MSZP egy 1957-ben írt angol nyelvkönyvvel lepte volna meg Áder Jánost, de küldötteik csak a portásig jutottak; hiába, '57 jó éve volt a kommunistáknak, ráadásul egyikük közlése szerint a párt listájának első tizenöt helyezettje, idézem, túlsúlyban (muhaha) három európai nyelvet beszél

• a Facebookon a korábbinál is kicsinyesebben estek egymásnak SZDSZ-es és LMP-s ismerőseim, ami ismét világossá tette, hogy ezekre a pártokra nem lehet szavazni, még a kisebbik rossz elvét követve sem; maradna tehát az MDF, amelyet azonban Bokroson túl döntően rovarirtók, rendőrverő pervezek és a magyart törő arisztokraták erősítenek
  

Így hát egyetlen kérdés maradt június hetedikére, hogy tudniillik faszt rajzoljak-e a szavazólapra vagy szmájlit.

Ez az én endorsementem.

Csak hogy ne menjünk el mellette szó nélkül: Seychelle-szigetek és a romániai Varga Iosif, így végezte a Zoom.

(Az előző rész tartalmából.)

Válság van, részemről állástalanság is, úgyhogy módjával ugyan, de rákaptam a sportfogadásra. (És persze ha nem módjával kaptam volna rá, akkor is ezt mondanám, hogy elkerüljem a szerencsejátékosokat elítélő kommenteket; ráadásul B. sem számít arra, hogy negyvenéves korunk után mégsem az ő cipőire költünk fokozottan, hanem gyeplabdameccseken meg bokszgálákon izgulunk, mivel a következő havi megélhetésünk múlik rajtuk.)

Amúgy magabiztos vagyok: egyre inkább érteni vélem, hogy meddig érdemes kockáztatni, s hogy néha 1,40-es oddsra is érdemes fölrakni anyu nyugdíját pár ezer forintot. Annak meg, hogy egyelőre tízezres mínuszban állok, a kezdeti felelőtlenség oka, az utóbbi két hetet már nullára hoztam. Így a férfi kézilabda BL-döntőt is: bár nagy veszteség érhetett volna, végül egy megfelelő időpontban kötött live fogadással felálltam a padlóról, ahová helyettem a Kiel került.

Mindez együtt jár azzal, hogy újra annyi sportközvetítést nézek, mint gimnazistaként, és rácsodálkozok például arra, hogy nyerhetett Omeyer bravúrjai ellenére a Ciudad, amikor erre másfél meccs alatt semmi nem utalt, vagy hogy hogyan jött vissza a meccsbe Federer Tommy Haas ellen akkor, amikor hetes odds helyett már csak másfelet adtak a német győzelméért.