Magyar művészek Lily Allen Fuck you-jával tiltakoznak a homofóbia ellen. Kicsit talán zavaró a film amatörizmusa, és igaza van Bedének, hogy pár coming out többet érne, de azért ez csakugyan rendben van. Különösen amiért nem Csonka András kaliberű figurák tátognak. Az első refrén a legszórakoztatóbb.

Jut eszembe: lehet a teljesítményalapú bérezéssel kísérletezni, de amíg a tisztviselőink olyan szavakat használnak, mint az anomália meg a foganatosítás, addig kevés az értelme. Ezen a létszámstop sem segít.

Az Államokban az AMC nevű kábelcsatornán futó Mad Men hihetetlenül jó hangulatú sorozat, amit ráadásul a készítők ügyesen promotálnak. Mivel közeledik a harmadik évad, most a hatvanas évek reklámszakembereivé alakíthatjuk magunkat itt.

Iwiwen jelenti valaki, hogy eszméletlen volt a hétvége a Hungaroringen. Csodálkoznék, ha ez a nívós poén nem jutott volna eszébe a Stopnak, a Hírextrának vagy akárki másnak a Hoppá!, Őrület!, Döbbenet! tengelyen.

Yearbook yourself. 1954, '62, '70, '78 és '84. Egyik jobb mint a másik.

Bede Mártonnál láttam meg az angol fociszövetség zseniális reklámját. Képzeljük el, mi lesz, ha az MLSZ is belevág a promócióba.

Gyanítom, hogy kevés heteroszexuális férfi követi a férfi toronyugrás eseményeit, ebben a sportágban ugyanis szőrtelen fiúk ugrálnak tíz méter magasból egy medencébe, miközben előre, hátra és Auerbach szaltókat meg különféle csavarokat mutatnak be, esetenként kézállásból indulva. Na ugye.

Most azonban nem is a sportág a lényeges, az csak az apropót adta ma, hogy egy pillanatra belegondoljak, milyen lehet 15 évesen a világ legjobbjának lenni. Ráadásul egy olyan versenyszámban, amit milliók néznek és amelynek megnyerésére (minden máshoz hasonlóan) Kínában alighanem laboratóriumi körülmények között fejlesztik ki a sportolókat.

Tom Daley (akinek már tavaly a nyakába rakták a terhet, kikiáltva őt a londoni olimpia fő esélyesének) úgy győzött Rómában, hogy az utolsó sorozat előtt a harmadik volt. A dobogón záráshoz is hibátlanul kellett ugrania. Megcsinálta. Aztán amikor mindenki elkönyvelte, hogy ezzel élete első világbajnokságán bronzérmes lett, az előtte álló olimpiai bajnok (és, mondom én, openly gay, másik szókészletből dolgozva: cuki) Mitcham, majd a versenyt vezető kínai is rontott. Daley meg ott maradt az arannyal a nyakában.

(Abba a maradék olvasótábor megtartása érdekében bele sem kezdek, hogy ilyen idősen az én életemben mely tevékenységek előzték meg intenzitásban a versenysportot. És azóta csak romlott a helyzet.)

Je demande au public de reculer. Reculez! Reculez, reculez, reculez, reculez, reculez encore!

Chargez vos barillets!

Levez vos armes!

Faites tourner le barillet!

Braquez!

Levez le chien!

Des que l'ampoule s'allume, on tire.

Egy időben belbudai társasházunkban szignifikánsan magasabb volt a gyakorló elmebetegek száma, mint az épeszűeké (bár ez kiterjesztő értelemben az egész országra igaz lehet). Akkoriban volt üvöltözés a gangon, fejsérülés, látogatók vegzálása, tűzeset, naponkénti udvarlocsolás vödörből, mikorhogy. Aztán néhány éve normalizálódott a helyzet: kihalt, elköltözött, meggyógyult, akinek kellett.

Erre ma, miközben mindenki más bezárkózott a vihar elől, valaki puszta kézzel kitépte a falból az egyik, nemrég fölszerelt fém postaládát, majd a kukába dobta. Hadüzenet? Wtf?

Jelenleg pedig így fest az index apokaliptikus címlapja:

Nagy és lassú rendrakásban vagyok, jelenleg a számítógépen és környékén a sor, így próbálgattam ma végig a sok éve nem használt floppykat és találtam rá az Electronic Arts '89-es NBA-játékára. És bizony a 256 szín meg a statikus háttér ellenére lekötött egy órára, ugyanis izgalmas meccseket lehet vele játszani. Elsősorban mert teljesen random, hogy melyik dobásból lesz kosár.

Amúgy Abdul-Jabbar, Jordan, Pippen, Johnson, Bird, Stockton, Ewing, Malone és az összes többi klasszikus a nyolc választható csapat valamelyikében játszik. Sőt, mivel akár a nyugati és a keleti all-star csapattal is lehetünk a Lakers, a Bulls, a Celtics, vagy éppen a Knicks ellen, megesik, hogy többük mind a két ötösben ott van, és saját magát blokkolja :)

Szerintem a jövőben (egy alapos rebranding után) legyen Zamárdiban a Sziget és a szeletelős zenei fesztivál a Hajógyárin.

Egyébként jó volt a Sound, bár lehetséges úgy értelmezni a szombat estét, hogy 12500 forintot fizettem azért, hogy Évivel beszélgessek :)

A bundás kenyér angolul gypsy toast. Ezt ma tanultam.

A szó-cializmusról jut eszembe: engem leginkább az lep meg, hogy noha 2009-et írunk, nemcsak MSZP-s pártmunkások szájából hangzik el mondjuk egy javaslatról, hogy előremutató.

Ezenkívül meggondolnám azoknak a (főleg) szociológusoknak a szerepeltetését, akik képesek bármilyen kérdésre válaszolva azzal kezdeni a feleletüket, hogy az elmúlt években nagyot változott a világ.

Van egy elméletem, de még dolgozom rajta: aki tizenkettőnél több képet tölt fel magáról a wiwre, buzi. Aki egyet sem, az is.

(A Facebookon ez sajnos nem működik, ott bárki tagelhet.)

Kommunistázok. Nemzeti kommunistázok, az kettőt ér.

Most ugyanis, hogy megszűnt alólam a lap, ahová véleményt írtam, itt élem ki magam.

Az impulzus megint a jobbos tévéadóktól jött: az utóbbi napokban belefutottam, ahogy az Echón a Bárándy-klán legidősebb tagja kifejti, hogy besúgónak lenni hősies dolog volt, ő például ismerősei fényezésére használta a negyven éven át adódó alkalmat, majd Tőke Péter sci-fi író tette ugyanezt. Végül Szűrös Mátyás elemezte a hetet, arra a gondolatkörre építve, hogy az MSZP egy nagy SZDSZ.


A Hír Tv-n eközben Thürmer Gyula osztotta, hogy a Kádár-rendszer választási szisztémája demokratikus volt, végtére is senki nem firtatta, hogyan szavazott a kisember, bezzeg ma az ajánlószelvényeken rajta minden adat. Továbbá megtudhattuk, hogy az '56 utáni magyar szocializmust nem a forradalom tagadására, hanem az emberek akaratára alapozták, helyesen.

Nem beszélve most arról, hogy ugyanezekben a műsorokban példátlan gyakorisággal tűnik fel az Írószövetség egykori KISZ-titkára, minden idők legrosszabb magyar költője, Szentmihályi Szabó Péter, a valamikori pártlapos Bencsik András és Kun Miklós, aki történetesen a magyar kremlinológia Kun Miklósa.

A szándék, hogy tudniillik baloldali emberek fikázzák az MSZP-t, nem indokolatlan, a mezőnyt látva azonban fölvetődik: hol van ilyenkor Bayer Zsolt? Miért nem borítja rájuk az asztalt? Vagy miért nem idéz nekik Julien Benda Az írástudók árulása című kötetéből, amely köré komplett publicisztikai életművét építette? Miért nem ragad tollat, hogy leránsta a leplet a gazemberekről? Ahogy szokta (figyelem, stílbravúr következik):

Mátyás, Gyuszi, Péter és a többiek! Idefigyeljetek, mert utoljára szólok. Nem akasztottunk fel titeket '89-ben. Hagytuk, hogy azóta is belefújjátok a taknyotokat nemzetünk medencéjébe. Megbocsátottuk, amit évtizedekig velünk, apáinkkal műveltetek. Neked is Miklós, hogy négy évvel a rendszerváltás előtt nagyapád nevét akartad adni a Klinikák metróállomásnak. De most már elég legyen! Húzódjatok meg otthon, zabáljátok csendben a grenadír marsot, és ne merészkedjetek többé közénk, nincs szükségünk rátok!

Ugyanis nem szűnik bennem a félelem, hogy ezek az alakok (akik most lám ugyanúgy szerencsehozó talizmánként igyekeznek megérinteni Csermely Pétert és Pörzse Sándort, mint húsz éve Nagy Imre koporsóját) 2010 után már nem csak tévéstúdiókban tűnnek föl, és megkérik az árát ellenzéki tevékenységüknek. És bár gondolhatnánk, hogy ez legyen a jobboldal baja, ne tegyük.

(Bár talán kilóg a sorból, azt is elolvasnám, ahogy Oli bácsi elmagyarázza a legidősebb Bárándynak: attól, hogy valaki porcelánt tart otthon és mindig is csokornyakkendőt kötött a besúgói jelentések írásához, még nem lesz konzervatív.)

Kazinczy Ferenc vagyok. Vagy Vörösmarty Mihály. De minimum Újházy Ede, gondoltam, aztán a Google megcáfolt.

Pedig egy lány ma azt mondta, hogy a sok üdv kifejezés, amit a leveleim végén búcsúzóul használok, bár értelmetlen, az én találmányom, s ha elterjed (miért tenné, és főleg hogyan?), nekem lesz köszönhető.

Erre kiderül, hogy hadd ne írjam ide, ki mindenki alkalmazta már (remélem, nem az én hatásomra).

Mi zajlik a Sport Tv stúdiójában a wimbledoni közvetítésekkor? Olyan a zaj, úgy kopog a mikrofon, mintha valaki szopná a fészkelődő, zavarában összevissza beszélő Kaplár F. Józsefet, és közben folyton beverné a fejét az asztallapba. Vagy csak a konyakos üveg borul fel rendre?