Lezajlott itt (énbennem) egy apró életmódreform.

De nem olyan ám, hogy most mángoldot, csicseriborsót meg retekcsírát eszem, futni járok a hegyi levegőre meg kortárs orosz szépirodalmat olvasok. Ehelyett többet ülök shazánál, mint otthon (ezzel még nem mondtam sokat, mert otthon nemigen ülök, nála viszont annál többet) és az egészségügyi határértéket közelíti az alkohol-fogyasztásom.

Nyilván kapuzárási pánik ez, hiszen szinte zsebemben (lófaszt) a diploma, és azt gondolom, hogy harmincévesen, executive managerként (ami nem leszek) már késő volna.

Kezdek egyenesbe jönni, azt hiszem. Vettem például télikabátot, ebből is látszik, hosszú távra tervezek.

Közben az új Radiohead szól, még ízlelgetem.

"Csá, na, ha ittvagy, akkor mégse lettél öngyi" - tréfálkozott ma msn-en zokni. (Mit tegyünk, ilyen a humora őneki.)

Hát nem.

Persze azért meghallgattam tegnap óta néhányszor a Suicide is painlesst, de azt már 14 évesen is tudtam, hogy sose ugranék. Ahhoz túlságosan szeretem az életet, dacára mindennek.

Más kérdés, hogy még mindig nem jó Tonio Krögernek lenni.

http://index.hu/velemeny/eheti/07okt23/

Nem mondanám, hogy az utolsó szóig egyetértek vele (sőt, mintha az utolsó szók meg a reménytlelen szegénységről mondottak közt volna is némi ellentmondás), de kiindulópontnak megfelel bőven.

Boldog születésnapot, Magyi!

"A boldogtalanság - az igen, arra mindenki részletekbe menően kíváncsi. A boldogság banális. Mindenkinél egyforma. Felesleges beszéni róla: először is, nem értik meg, másodszor pedig nem érdekes."

Ebből kiindulva most lenne mit mesélnem, de konkrétan persze nem fogok. Se itt, se máshol.
Kártyavárként omlik össze minden, amit fontosnak hittem, és maga alá temet. Ülök itt egyedül a kurvajó vidéki levegőben, és közben megfulladok.

Talán először életemben komolyan fontolgatok valami ösztöndíjat, hogy el innét, jó messzire, oda, ahonnét szabad szemmel nem látható, amit itthagyok.

Énblog, az, kurvaélet.

Termékeny vagyok, mint Lauro Giotto, csak nem szexuálisan - akartam írni, de az még a múlt hét végén volt, amikor előre dolgoztam. Azóta viszont lényegében minden este berúgtam, és most ennek megfelelően nézek ki és érzem magam.

Cserébe a következő pár nap alvással, szakdolgozati készülődéssel, valamint rokoni kapcsolatok erősítésével és vidéki levegővel telik a kancsópartik helyett.

Embertervez.

Én például tegnap azt, hogy:
a) nem iszom
b) nem megyek az Insideba.

Ehhez képest zsubrovkák és mojitók, másfelől Inside, ahonnét taxival haza, ami meg aztán végképp tiltólistás.

Ami a váratlan fordulat, hogy mindvégig jól éreztem magam - ez is mutatja, kár annyi nagy elhatározást tenni. Meg azt is, hogy kezdek meggyógyulni, véget érhet ez a diétás, főttkrumplis, tyúkhúsleveses hét, istennek hála.

Azért persze elhatározás is van: eredményes hétvégét remélek, és már ma elkezdem. Óravázlatokat írok, hogy ne mindig a kritikus napok előtt kelljen (nem, nem menstruálok, a kritikus nap most másra utal). Meg aztán végre angol nyelvű politikatudományi irodalommal szemezek, az amazonról rendelem őket meg, sokba fog kerülni nekem, de részint szakférfi imázst kölcsönöz, részint (és first of all) jól jön a szakdolgozathoz. (Sikerült olyan témát választani, hogy magyarul ne nagyon legyen mit olvasni.)

Már csak a 'Megint eljárok futni' programpont van hátra - már azt is tudom, hová. Reneszánsz ez, mondanám, közben persze hazudnék ordasat, hiszen nincs minden rendben.

De hát mikor van?

(Tudatos, hogy most nem picsogok itt magánéleti értelemben, pedig tudnék, gondolhatjátok.)

Bita Daninak sok boldog születésnapot kívánok! Dani most már fogjál valami csajt!

A sok vicces születésnapi jókívánság közül idén ez nyert. Jószándékú, tizenhárom éves wannabe politológus 'rajongóm' helyezte el a wiw üzenőfalán ;)

Második (szoros versenyben) a Berkes, aki arra emlékeztetett: dupla ünnep ez a mai.

Tegnap amúgy osztálytalálkozó-félével telt az este, kellemesen, ma meg az ágyban az egész nap, de nem azért mert máris fogtam egy csajt, hanem mert ledöntött az influenza. Életkor 23, láz 39,2 - itt tartunk.