Lelkizünk, mértékkel.

Zoli ma beszámolt róla, hogy mikor itta első sörét, borát, pálinkáját, szívta el első szál cigerattáját, spangliját és így tovább. Próbáltam mindezt végiggondolni én is, de hiába.

Nem tudom, a rossz memória-e a felejtés oka vagy inkább a múlt újraírása. Mert bizony miközben alaposan lábjegyzetelem magam napra-nap, a múlttal valahogy mindig könnyen leszámoltam.
Most is ilyen periódus van: újraírom, amit lehet, hogy jó emlék legyen, vagy semmilyen az, ami szarul ért véget.

Furcsa, de ilyenkor bizonyosodom meg róla, hogy a zord külső milyen erős lelket is takar (helyenként).

'És itt lesznek a legveszélyesebb nemi betegségek is' - szól a holnapi Fókusz kedvcsinálója. Ki nem hagynám.

Egyébként nem volt bölcs döntés olyan szakdolgozati témát választani, amelyhez egyáltalán nincs magyar nyelvű irodalom. Úgyahogy értem ugyan az angol szövegeket, de koncentrálni alig tudok rájuk, és hiányzik az olvasás élménye.

Nem sok minden történik, gondolhatjátok, ha ez foglalkoztat szombat este.

Szokatlanul nyugis hét volt ez, hazatérve Erdélyből, leszámítva tán a hétfői rohanást. Még nem tisztázott, hogy megnyugodtam-e, vagy csak vihar előtti a csönd.

Pedig mennyi mindent akartam beblogolni ide.

Kapcsolódva az előző pószt mély gondolatiságához, úgy is mondhatnám: el vagyok havazva.
Az imént, enyhítendő, hogy egész hétvégén itthon ülök és dolgozom, sétáltam egy órát a bokáig érő naphegyi hóban, átfagytam kicsit és beázott a cipőm, de összességében jó volt.

Nehéz hetek jönnek, és furcsa, hogy idén a vizsgaidőszak lesz a megváltás.

Egyébként "számlaszámcsere" címén eltűnt egy hatszámjegyű összeg a bankkártyámról - a többihez meg nem férek hozzá, remélem, időlegesen. Pedig nem is jártam csütörtökön a Desperadosban ;)

Vészesen túlhajtom magam, az a baj.

'Elég volt, Danikám, az elemzésekből, mert beléjük kényelmesedsz. Írjál riportot inkább' - lépett a szobába az imént a főszerkesztő. Ez örömteli, a 'Danikám, megötszörözzük a fizetésedet' után az egyik legjobb mondat, amire számítani lehetett. (Reálisan persze a legjobb, mert ötszörözésről nemigen van itt szó.) Szóval egy időre most annyi az elméleti jellegű dolgozatoknak, és a jövő héttől irány a vidék, így például Erdély.

Jó lesz, rámfér.

Vidéken voltam megint, amíg itt csönd volt, színes programok közt, szőlőkarózástól a hosszú zabálásokon és sétákon át Habermasig (még istentiszteleten is). A szakdolgozattal lassan haladok, illetve szinte egyáltalán nem, de legalább újra kézbe vettem Pelevint. Gondolkoztam az életen, és hajlok a PhD-jelentkezés felé. Ezentúl (és már Budapesten) megtaláltam a pályát, ahol futni fogok reggelente.

Évi meg Londonba költözik. Jó neki, meg bátor is.