Miután az alaposan átformált Chelsea edzőjeként megnyertem az angol bajnokságot, a klub szurkolóinak egyike a mellkasára tetováltatta a nevem. (Szerencséje, hogy nem Carlos Alberto Parreira ült a kispadon.)

Ez persze nem igazából történt, hanem játékból - a vébé alatt ismét rákattantam a menedzserprogramra.