Tíz perc és kezdődik a vébédöntő, a két kedvenc csapatom játssza.

Az olaszoknak '90 óta drukkolok mániákusan, máig emlékszem a '94-es döntő tizenegyeseire, pedig azt a csapatot nem szerettem (nem volt rajta mit, Berti, Benarrivo, Albertini, Dino Baggio, Massaro, csupa falábú) vagy a 2000-es Eb-re, ahol a hosszabbításban kaptak (kaptunk) ki a franciáktól, amit akkor baromi igazságtalannak éreztem, végtére is legyen nekik elég a világbajnoki cím.

Cannavaro a világ legjobb védője, van olyan jó a maga posztján, mint Zidane. Ő, Nesta, Zambrotta, Buffon, Del Piero, Inzaghi mind megérdemlik, hogy végre nyerjenek. Még akkor is, ha, mint már mondtam, a fél csapatnak a börtönben a helye, és ha a legkamubb tizenegyessel jutottak is a nyolc közé. Nem játszottak jól, helyesebben nem jól játszottak, hanem úgy, ahogy szoktak, megbízhatóan, szinte gólt sem kapva.

A franciáknak '98 óta drukkolok, és a spanyolok meg a brazilok elleni meccs épp azt a csapatot jutottam eszembe - így csak ők tudnak.

Nem drukkolok most még egyiküknek sem, hanem annak majd, aki jobban megérdemli; győzzön a jobb. (Vagy győzzön inkább mégis az örökvesztes, örökkedvenc Olaszország.)