Most értem haza, szálltam ki a taxiból. Valaki másnak a cipője van rajtam, mert az enyém reménytelenül szétázott.

A taxis, (aki, mint mondta, szegről-végről maga is Bita) a családját kutatta telefonon hazafelé; elvált, de nemcsak a gyerekei, az egykori asszony után is aggódott, pedig "nem volt egy szép válás".

S.-nél mostuk ki a csatornaszagú ruháinkat amúgy, amelyek azért bűzlöttek, mert átkeltünk a térdig hömpölygő áron a Lajos utcában.

Idehaza betört néhány ablak, a telefonom nem reagál, a fényképezőm behalt, dobhatom ki a faszba nyilván, de ez legyen a legnagyobb bajom. Idén nyáron (a szlovéniai után) ez volt a második félelmes vihar.

És különben is bazeg fölhízok 120 kilóra, és akkor majd nem fúj el a szél. És augusztus huszadikának többé a közelébe se nem megyek.