Érzek valamit, és nem tudom leírni. (Jellemző ez. Csomószor érzek valahogy, és nem tudom leírni. Vagyis nem arról írok, ami a szívemen, hanem ami a fejemben. Így vagyok újságíró, vagy mi. Pedig írnék én regényt, novellát, verset, de szar lenne mind.)

Azt érzem, hogy mennyire fontosnak tűnt a tavalyi nyár, mennyi minden történt, ami meghatározta az egész évet, mennyire más volt, mint a korábbiak, és mennyire más lettem tőle én.
Ez az idei meg olyan, mint a régiek; másképpen jó.

Tizenkilenc éves bitadani reloaded.

Persze baszhatom, ha ez periodikus.

(Ne sírjál, mondtam, hogy nem tudom leírni.)