Négy év után tegnap végre vettük a bátorságot, és elfogyasztottunk egy könnyű menüt a város egyik legellenszenvesebb éttermében, az egyetemtől ötven méterre elterülő Alföldiben. Bár nem vagyok egy kimondott Wittman fiú, ezt azért nem kellett volna.

Az Alföldit ugyanis eluralja a parasztromantika, az asztalra helyezett meleg zsíros pogácsa, a porszáraz almás rétes és a mogorva pincér pedig biztosan nem javítja rajta. Az még tetszett, ahogy ebéd közben a főúr odatoppant, váltanánk már föl neki egy ötezrest.

Asszem maradunk a Zappánál - jut eszembe, arról is kéne írni egyszer.

Aztán este Ambrusnál jónéhány pikes társaságában megrendezésre került az első, posztszületésnapi Bita-night. Jó volt, remélem hagyomány lesz belőle :)