Kaland az élet - ez a felirat díszelgett a buszon mellettem ülő férfi tetovált kézfején. Mitagadás.

Reggel a szerkesztőség épületében működő hajszalon egyik fodrásza elégedetlenkedett, amiért éhbérért (gondolhatjuk) dolgozza ki a belét. Inkább elmegyek Fedél nélkült árulni, mondta, abból csak összejön egy albérlet.

És mégcsak nem is ő volt a nap hülyéje.

A négyes-hatos megállójában (jogos, a faszért tömegközlekedem annyit) ugyanis letámadott egy asszony, és megkért, adjam át a velem egy tévéműsorban szereplő turulnak, hogy ő egy fideszes pondró, aki megtanulhatná már befogni a száját.

Sajnos a beszélgetés elmérgesedett, így a Blaha helyett a Jászain szálltam le, ahol pedig rendreutasítottam egy minősíthetetlen hangon cigányozó nőt, mondván ha nekem ilyen korlátolt fapicsák között kéne élnem, amilyen például ő, magam is menedékjogot kérnék Malmőbe.

És mégcsak fél kettő.