2006. november 11.

Valóban, a Férfiakt mintha bátornak volna szánva, ehelyett kiszámítható és közhelyes, nem szól semmiről, viszont kúrnak benne doszt, és két jelenet kivételével még az általam a legjobb férfiszínészek egyikének tartott Gálffi László sem menti meg a mély unalomtól.

Hogy van-e és mi az üzenet, nem tudom, talán hogy a korosodó írók előszeretettel raknak meg tinédzserfiúkat. (Persze az sem baj ha nincs, de a Thomas Mann idézetekkel spékelt szoftpornó azért kevésnek tűnik kilencven percre.)


Erősen ellenjavalt.


Volna még írni mit, másról, de alszom rá egyet, hogy ne első felindulásból.

Nincsenek megjegyzések: