Holnap reggel - miután levizsgáztam kedvenc ellenzéki frakcióvezetőnknél - az ország legszegényebb települése felé veszem az irányt.

Tréfás kis útnak ígérkezik ez, miután kiderítettem, hogy a komplett képviselőtestület külföldi jutalomúton van, egy önkormányzati alkalmazott pedig azután érdeklődött a telefonban, honnan veszem a bátorságot, hogy fölkeressem községüket, s van-e rá engedélyem.

Válaszul megjegyeztem, hogy mintha a feudalizmusnak vége szakadt volna, mire közölte: el fognak zavarni onnan. Amikor aztán szóvá tettem, hogy szabolcsi cigánytelepektől romániai árvaházakig sokfelé jártam, ám ilyesmire még nem volt példa, s nem hiszem, hogy lehetne egyáltalán, kissé ingerülten jó munkát kívánt és elbúcsúzott.