Szegeden leszek a hétvégén, míg ti, akik túlnyomórészt nem, érdekes közgazdasági problémával találjátok magatokat szembe'. Úgymint.

Azon kaptam magam, hogy öntudatlanul is annyi pénzt szórok el egy hónap alatt, amennyit megkeresek. Világos, hogy hosszútávon sokkal többet nem is lehet, ám az tűnt föl: anélkül, hogy latolgatnám, mennyi egy ebéd, egy buli, egy sör, egy mozi, egy póló, egy farmer, egy könyv, a telefonszámla, a lakáskassza, meg a faszom tudja, micsoda, szóval anélkül, hogy számolgatni kéne, papírra, ceruzával, meg költséget tervezni, magán-államháztartást pontos bevételi és kiadási oldallal, csak úgy, ösztönösen, ránézésre épp annyit költök (max öt-tízezres eltéréssel) amennyi a bevételem volt.

(Háttér: ez jellemzően egy random, százharminc- és száznyolcvanezer közötti összeg, függően ettől-attól. Lehetne kevesebb, hiszen fele ennyiből is el lehet tengődni, és több is, mert van azért némi tartalék.)

Vajon megszokás kérdése-e, hogy öntudatlanul is annyit költök, amennyim van, de azt az utolsó fillérig elköltöm, vagy csak szerencsésen találkozik a keresetem nagysága az igényszintemmel?

Ti hogy vagytok vele?