Tegnap éjfél körül egy, a gazdája állítása szerint 27 rugós Ray-Ban szemüveget vettem meg kétezerért, noha nem akartam, nagyon nem. Hazafelé tartottunk épp a Múzeum körúton pite hosteljéből, amikor beleütköztünk egy jól öltözött roma fiúba. Cigit kért, tüzet, majd elmesélte, hogy másfélmilliót bukott egy hét alatt, benzinre sincs pénze, mondta, hiába parkol a közelben a BMW, nem tud vele hazajutni.

Aztán kínálgatta a Ray-Bant ('bele van gravírozva két helyen, testvér'), előbb tízezért, majd ötért, hiába, aztán jött a 'fain srác vagy, látom rajtad' és a 'te jársz jól, mi a legtöbb, amit adol érte?'. Nincs olyan, feleltem, 'kétezer forint van nálam, nem baszok ki veled, és nem kell a szemüveg', amely ekkor (tíz perc és egy régi trükk után) már a fejemen volt.

Közben bizonygatta, segítség neki a kétezer is, mert majd bedobálja a gépbe, abba, amelyiken mindenét elbukta, hátha összejön belőle egy tizes, és haza tud menni. Tanácsaim lepattantak, maradt a végül eredményes könyörgés a pénzért.

Fene tudja, mi volt igaz, és mi a kamu.

Van egy olcsó Ray-Banem, amit sohase vettem volna. Illetve nincsen, elajándékoztam.