A tegnapi tán a legjobb szigetes nap, bár a sártengert elhagytam volna a Nagyszínpad körül.

Volt Razorlight, és tetszett. Ez olyan Bita-zene, tudjátok, vékonyka huszonévesek meg gitárpop. Kijön Johnny, aki akár én is lehetnék, leveszi a pólóját, aztán lenyom néhány kiabálós popslágert, meg biztosít róla, hogy kibaszottul utálja Busht (ez obligát, úgy látszik, a fesztiválon, Manu Chao is amerikázott bő nyállal).

Volt Sinéad O'Connor, és nem aludtam el rajta állva, sőt, meg Faithless is, ami nem az én világom.

Aztán elég sok alkohol is volt, ami után nem volt jó hazamenni, és felkelni hatkor meg még annyira sem. Most kialszom magam, ma indul a kéthetes nyári szabadság.