Most épp lenne mit írni, mert zajlik az élet, mint a jég a Dunán egy alapos Jókai-regényben. Mégis előbb inkább az ibériai útleírást folytatom.

Míg Andris inkább Lisszabonra szavaz, nekem Porto volt a csúcs. Igaz, csak egyetlen napot töltöttünk ott, és meglehet, a negyedik után már kevésbé izgalmas, ahogy a főváros.

Bár a Lonely Planet szerzői szerint a helyieket meglepte, hogy a Douro partján fekvő Ribeira-negyed néhány éve a világörökség része lett, ez inkább magától értetődő. Szűk sikátorok a folyó egyik oldalán, katedrálissal és vendéglőkkel, a portói bor hazája, Vila Nova de Gaia a másikon. A Dom Luis I. híd meg a kettő között, fölül rajta újabban a metró jár. A rakparton borozók, emberek, nem úgy mint Budapesten. Hibátlan, na.