"A boldogtalanság - az igen, arra mindenki részletekbe menően kíváncsi. A boldogság banális. Mindenkinél egyforma. Felesleges beszéni róla: először is, nem értik meg, másodszor pedig nem érdekes."

Ebből kiindulva most lenne mit mesélnem, de konkrétan persze nem fogok. Se itt, se máshol.
Kártyavárként omlik össze minden, amit fontosnak hittem, és maga alá temet. Ülök itt egyedül a kurvajó vidéki levegőben, és közben megfulladok.

Talán először életemben komolyan fontolgatok valami ösztöndíjat, hogy el innét, jó messzire, oda, ahonnét szabad szemmel nem látható, amit itthagyok.

Énblog, az, kurvaélet.