Lezajlott itt (énbennem) egy apró életmódreform.

De nem olyan ám, hogy most mángoldot, csicseriborsót meg retekcsírát eszem, futni járok a hegyi levegőre meg kortárs orosz szépirodalmat olvasok. Ehelyett többet ülök shazánál, mint otthon (ezzel még nem mondtam sokat, mert otthon nemigen ülök, nála viszont annál többet) és az egészségügyi határértéket közelíti az alkohol-fogyasztásom.

Nyilván kapuzárási pánik ez, hiszen szinte zsebemben (lófaszt) a diploma, és azt gondolom, hogy harmincévesen, executive managerként (ami nem leszek) már késő volna.