Lelkizünk, mértékkel.

Zoli ma beszámolt róla, hogy mikor itta első sörét, borát, pálinkáját, szívta el első szál cigerattáját, spangliját és így tovább. Próbáltam mindezt végiggondolni én is, de hiába.

Nem tudom, a rossz memória-e a felejtés oka vagy inkább a múlt újraírása. Mert bizony miközben alaposan lábjegyzetelem magam napra-nap, a múlttal valahogy mindig könnyen leszámoltam.
Most is ilyen periódus van: újraírom, amit lehet, hogy jó emlék legyen, vagy semmilyen az, ami szarul ért véget.

Furcsa, de ilyenkor bizonyosodom meg róla, hogy a zord külső milyen erős lelket is takar (helyenként).