Anélkül, hogy ezoterikus ostobaságokat írnék ide, le kell szögeznem, hogy bármilyen rossz (fantáziátlan) ajándékozó is vagyok egyébként, van olyan ember, akiről egy ideje tudom, minek örül. (Ez a tudás persze előzőleg bizonytalansággal párosul, mint annyi minden, és olyankor inkább reménynek tűnik, mint tudásnak, de a végeredmény számít, ugye.)

2009

A változás éve lesz, mondtam egy éve ilyenkor arra, ami elkezdődött. És tényleg, diplomám van meg új munkahelyem.

Persze apró dolog akad bőven, amin változtatni szeretnék, és amin általában nem tudok. A rinya tag alatt számos unalmas bejegyzés olvasható erről.

Úgyhogy most inkább az idei év nagy (leendő) projektjéről. Lakást veszek. (Szándékosan így, tőmondatosan, hogy ne lehessen utólag beleértenem, amit csak akarok.) Nem tudom, mikor, bár az elhatározás szerint a huszonötödik szülinapomat már benne akarom ünnepelni.

Mivel bő egy éve ez legalább olyan elrugaszkodott célkitűzés lett volna, mint hogy szoros versenyben megnyerem a ketrecharc-világbajnokságot, öt éve pedig ennél is valószerűtlenebbnek tűnt, most több lehetőség nyílna arra, hogy egyszerre érzelgős és önelégült legyek, de ettől kivételesen mindenkit megkímélek. (Ez talán nem is egy mondat, reagálna a Word, pedig, láthatjuk, dehogynem.)

(Egyszer, ígérem, benevezek 'a lehető legtöbb zárójel elhelyezése egy bejegyzésen belül' versenyre, és megnyerem a ketrecharc-vb cím mellé.)