Egyelőre csak a szürreális dolgokat van kedvem, türelmem, indíttatásom tehát, beblogolni, elégedjetek meg vele.

Közülük kiemelkedik, hogy a héten egyik este egy kukásautó hozott haza. Történt, hogy miután hiába futottam a Lánchídról lehajtó 105-ös után (valójában: mellett), az ugyanis nem állt meg a megállóban, az ott parkoló köztisztaságiak felajánlották, hogy mivel szerintük ők akadályozták a buszt a megállásban, szívesen átvisznek az Alagúton.

Ezzel régi vágyam teljesült, és most alighanem az jön, hogy valamelyik nap én vezetem haza a Keletitől a 78-ast.

Szintén a héten történt, hogy kávéztam a Polisario Front külügyi kapcsolataiért felelős elöljárójával, akinek Szlimán mutatott be. Ő utaztatott annak idején a Szaharába, és azóta is karácsonyi üdvözletekkel és telefonhívásokkal szórakoztat időnként. Úgyhogy talán majd megint írok a tuaregekről.