Újabban elbaszott életeket nézünk a moziban, a Clint Eastwoodé után most a Mickey Rourkét. Sztoriként az előbbi ütött nagyobbat, de azért üt A pankrátor is: az amúgy banális filmben Rourke annyira magától értetődően jó, mintha tényleg egy kidobóemberekkel teli hónaljszagú edzőteremben öregedett volna meg, hétvégente birkózó bolti alkalmazottként, aki ottfelejtette magát a nyolcvanas években.