Egy időben belbudai társasházunkban szignifikánsan magasabb volt a gyakorló elmebetegek száma, mint az épeszűeké (bár ez kiterjesztő értelemben az egész országra igaz lehet). Akkoriban volt üvöltözés a gangon, fejsérülés, látogatók vegzálása, tűzeset, naponkénti udvarlocsolás vödörből, mikorhogy. Aztán néhány éve normalizálódott a helyzet: kihalt, elköltözött, meggyógyult, akinek kellett.