Négy napig nem volt számítógépem, amit csak ahhoz a kínzó tapasztalathoz tudok hasonlítani, mint amikor egy tizenöt éves fiúnak eltörik a csuklója.

Ahelyett, hogy a '96-os PC World szellemét idézném még, rácsodálkozva, mi mindenhez nélkülözhetetlen a komputer, csak annyit mondok: szombat óta várt (az értesítéseket meg a spameket, köztük amiket egymásnak küldözgetünk, nem számítva) ötven levél, kétszáz blogbejegyzés, időközben nem tudtam normálisan zenét hallgatni, pénzt átutalni, a Debrecen győzelmére fogadni és így tovább. És akkor vegyük hozzá, hogy nyár van, én pedig nem dolgozom - vagyis ezekben a napokban van ténylegesen a legkevésbé szükségem számítógépre.

(Nyilván mindenki vigasztalhatatlan, hogy ez a szünet azt eredményezte, hogy a Tour de France után az úszó világbajnokságról sem írok terjengősen, noha Jókai-alaposságú bejegyzést terveztem az úszódresszek, a felhajtóerő és a világcsúcsok kapcsolatáról.)