Úgy tűnik, esténként Budapest összes türelme és pedagógiai érzéke a táncos helyeken gyűlik össze. (Mert hogy kint nem marad semmi, az holtbiztos.)

Olyan könnyen meg lehet tanulni salsázni, ha kicsit bátor az ember és van bőr a pofáján az est legjobb táncosának azt mondani, hogy "jó, de én kezdő vagyok". Hogy a szerencsétlen aztán 2 számon keresztül a 3 alaplépést gyakorolja velem:) Épülésemre szolgált a tegnap este is, és jelentem egy, azaz 1 fő képes volt vezetni. Lassan betörök.

Tegnap pedig az órarendem elkészítése közben tudatosult bennem, hogy nagyon gyorsan ki kell fejlesztenem a teleportálási képességet, vagy pedig a klónozás egyre fejlődő tudományát támogatni nagy erőkkel, mert lesz olyan óra, amikor egyszerre 3 helyen kellene lennem. És biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, alkalom, hogy egy negyediken fogok tartózkodni.

Ó, azok a szép lógós idők, mikor még csak a vallásórákat szabotáltam egy cukrászdában!