Nos. Nagy nehezen sikerült legyőznöm a lámpalázamat és a gyomorgörcsöt, hogy ide írhatok. Itt leszek vendégmunkás egy ideig, a bemutatás megvolt, bár Bita kollegának akkor se higgyenek, ha kérdez. :) Ja és előrebocsátom, hogy ki lehet szavazni. (Bár érzékeny a lelkületem és a skorpió énem bosszúálló is:)

Már hajnali 10-re betámolyogtam a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fedőnevű vendéglátóipari egységbe, aholis a beiratkozást ejtettem meg. (A pertut nem ittuk meg utána, ki érti ezt?) Ez volt a nyár első 11 előtti ébredése, szóval azt se tudtam, milyen rendezvényen vagyok, ülni kell, vagy állni. Meg kell állapítsam, hogy ezen intézményben a rettenetes műanyag bonsai-ok egy négyzetméterre jutó egyedszáma túl sok.

Tegnap pedig egész nap Bret Easton Ellis Glamoráma című könyvén próbáltam túltenni magam. Nem könnyű, mert kb. 20 percenként eljön az az érzés, hogy "most vagy kettétépem, vagy ordítani fogok, hogy ne akassz ki!". Tévedés ne essék, nem rossz könyv. Egyszerűen a sztori az, amitől idegrángást kapok. Kíváncsi vagyok, másra milyen hatással van, tűkön ülve várom a véleményeket.

Ez már úgyis a vég kezdete. Tegnap valami forró, édes, csokis finomságra vágytam. Körülnéztem a lakásban és végül egy hűtőben talált grapefruit mellett döntöttem. C'est la vie.