Vááááááá.

Sok szeretettel köszöntöm mind a négy, ezekben a nehéz, szigetes időkben is kitartó olvasómat. A többiek, akik nincsenek kint, szerintem már elmenekültek.

Hülye voltam tegnap nagyon.

De jó volt.

Voltunk Beatricén. Oké, Nagy Feró nem hibátlan jellem, de azért a nyolcvanas évek Magyarországán olyanokat énekelni, hogy a Nem kell sem kell, meg hogy Utálom az egész huszadik századatot, nem mindenki mert. Rajtunk kívül voltak még kokárdás lányok, tisztességes családapák, csillagfrizurás punkok és durva arcok Kőbányáról. Meg a Szonda Ipsos kutatási igazgatója.

Utána Leningrad. Annyian voltak mint az oroszok. És kurvajók.

Placebóról meg mit mondjak? Szanaszét ugráltam magam. Alig is tudok lábraállni. Főleg az új lemez szólt, és Brian tényleg megállapodhatott, mert a három évvel ezelőtti koncerttel ellentétben nem kiabált olyanokat, hogy szétbaszom az agyatokat, meg hogy egész este a Dunaparton sétáltam beszívva. Nem baj, a színpadi produkcióból szerencsére nem derül ki, hogy Molko apukával van dolgunk, ez még mindig travirock.

Nem írom ide, ki mindenkivel futottam össze, zokniolvasókkal, politológus gólyákkal, hanem inkább azt: T. új oldalomról ismerhetett meg tegnap.

Vááááááá.

Sose dolgozzatok a Sziget alatt. Most megyek, és sarokba szorítom a rádióelnököt.

Két nap alatt nagyon megkedveltem ám Évit, zoknit és persze retrót :)

A Silent Discót meg elfelejtettem beblogolni, pedig tök vicces, ahogy a sok fejhallgatós arc rázza, ki goára, ki Nirvanára. A tegnapi volt a legjobb nap, ja.