Újabban megint szeretek meccsre járni, illetve hol szeretek, hol meg nem.

Tegnap Z. játszott például, én pedig nem tudtam, örüljek-e, hogy idestova tíz éve elszakadtam attól a talajmenti bunkóságtól, ami már akkor belengte az öltözőket, a pályák környékét, hogy megszabadultam a buta de szadista edzőktől, a partvonal mentén fölbukkanó vállalkozói rétegtől, és lövések hárítása helyett igyekeztem tartalmasabban tölteni tinédzserkoromat (kevés sikerrel, persze), vagy szomorkodjam, amiért nem lett belőlem egy Oli Kahn legalább.

Ha nem is a kapuban, de árnyékra azért vetődöm néha.

Tegnap újra tizennyolc évesnek éreztem magam, ma pedig egy hülye kis pöcsnek. Van ez így.

You think you're a man, but you're only a boy.