Közben az öcsém is kipécéz magának egy játékost, kijelentvén, hogy az gyáva. (Valóban!) Ettől kezdve csinálhat az, amit akar, minden a gyávaságát támasztja alá. Ha dühödt bikaként felpofozná az ellenfél középpályás sorát plusz a támadó felfogásban játszó bal bekket, az öcsém csak legyintene, tessék, most meg ijedtében pofozkodik. Nem azt mondja rá, hogy gyáva, hanem a szurkolói szótárból szolgálja ki magát, magasugró, mondja. Hogy ti. nem ütközik bátran, férfiasan, hanem ilyenkor fölugrik, nehogy eltalálják. Legalább tízszer hallom: Kész magasugró! Nézd a magasugróját! Jobb, mint a Foszböri. De végigmondja az alapbölcsességeket is: Egy kéz nem henc! Nincs nagy falt meg kis falt! Nem rossz kapus, de a gólt ő se védi! Ne a labdát nézd, a pályát! Nincs neki periferikus látása. Ez semmi nem volt, csak a hattyú halála. Később: Na ez volt a hattyú halálából az iszap.

Fiunknak nincs dolga, ezt szuverénül oldja meg, a gólt, amellyel vesztett a csapat, nem védhette. Ezt a Kahn se védte volna, mondja elégedetten az apja.

(Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére)

A focivébé alatt terveztem elolvasni, de csak ma akadt a kezembe. Esterházy és a labdarúgás szerelmeseinek (hasonlóan tág halmazok) ajánlható, könnyű, egynapos, esetleg másfél-.

Ma amúgy Z. meccsén teszek látogatást este, mondanám, stílben, hogy tehát majd kirajzolódik előttem "a világ legszebb, legvarázsosabb mértani alakzata, egy speciális téglalap, vonalakkal, zölddel, igen, egy futballpálya", de mintha kispályásnak ígérkezne a találkozó.

Ne vonjunk le ebből következtetéseket.

Utána a beteljesült szerelem lesz a téma, hallgatok nagyokat.