2006

Jó év volt, miként a tavalyi, tizes skálán talán nyolcpontos.

Igaz, máshogyan volt jó, kevesebb önfeledt boldogsággal és - a tavaszi hullámvölgyet leszámítva - ritkább szomorúsággal, kiegyensúlyozottabban. Ez talán a blogból is látszik, az újból (ebből), mert a régi a koranyári depresszióval kimúlt.

Azóta mintha volna némi távolságtartás.

Anyu még mindig nyugdíj mellett takarít, én még mindig újságot írok, ki tudja meddig. Február óta a tévében is beszélek olykor. Sok siker, sok unalom a munkában a tehát, mint eddig.

Tavasszal Párizs, nagy élmény, nyáron Szlovénia - párhuzamosan a fotózás mint (épp csillapodni látszó) hobbi.

Szerelmes lenni nem tudok.

Aztán egy csúnyán meg egy szép lassan véget ért barátság, jelentős mennyiségű új. A Szigeten a bloggerek, az egyetemen Áron, a régiek mellett, és ezúttal sem eredmény nélküli gólyatábor, borozgatások.

Az iskolában - a mágnestábla ellenére is - romló átlagok és enyhe mikor lesz már vége?!-attitűd. Sokára. Jövő hónaptól a katedra túloldalán vigasztalódom, feltételezhetően kevés sikerrel, bár van némi várakozás (bennem).

Merengés, vajon kibírok-e egy évet az országtól távol. És hol?

Elfogadhatónak látszó választási eredmény tavasszal, azóta sok meglepi.

Huszonkettő.

A tévében (a focivébén túl) ezúttal sorozatok (Prison Break, 24), a polcon sok új könyv, a kézben kevés - ez (is) majd másképpen lesz, mondanám. Bárka, ha színház, Radiohead és Scissor Sisters, ha koncert, Muse, Placebo és Beautiful South, ha lemez - a részletek nemsoká.

Közben lassú anyagi gyarapodás, remények. És túl komolyan veszem magam.

D. tartósan Kínában, hátha én is egyszer.

Fogadalom, újévi, akad, de titokban; segget csinálok-e megint a számból?

2007, az következik, úgy látom, a kínai horoszkóp szerint a disznó, praktikusan a hosszú hétvégek éve, meglátjuk.