- Halló! A tudakozót hívtam?

- Igen.

- És tudnak telszámokat is mondani?

Most, hogy lassan lezárul a háborúm a T-Online-nal, és otthon is be leszek drótozva, kezdek belegondolni, hogy télleg nem menekülhetsz már. Régen még volt olyan, hogy A és B pont között vagy, elérhetetlenül – Woody Allennél ilyenkor mindig darálta a csávó, hogy melyik vonalas számon lesz elérhető, máshol meg csokis turmixba fojtották a fantazmagóriát. Akkor az volt, most meg ott pittyeg mindenkinél.

Nektek is megvan az a fura fíling, hogy „jaj, nem vagyok elérhető?”. Várakozással vegyes aggodalom, ahogy bekapcsolod a telefont?

- Jó napot! Öt évvel ezelőtt kint voltunk egy kiállításon és a szemközti standon voltak a csigások. Na, azoknak a számát kérem.

Kb. 16 lehettem, mikor lett otthon vonalas telefon. Addig a fatert hívtam a munkahelyén, fülkéből, ha nagyon kellett valami – koleszos voltam, messze tőlük, de rendben is volt ez így. Aztán bevezették hozzánk is a telefont, és persze sikerült az előszobában elhelyezni, az egyetlen helyen, ahol mindenki hallja, mit beszélsz. Úgyhogy volt nem egy olyan telefonálásom, amit igen-nemmel tudtam le – eleve apám vette fel a telefont, ergo tudta, ki hív, aztán végül fülelt a konyhában, és a végén még kommentálta is a hallottakat. Ha esetleg érintve is volt az ügyben, mellettem állt, és sziszegve próbált instruálni. Nagyfater meg csak úgy engedte a mamit telefonálni, hogy a kagylót kettejük füléhez tartották – voltak is sértődések, mikor Ilonka néni elkezdte cipőzni a nagyapámat, aki ott kagylózott a mami mellett.

- Én a postát kérném, a számját nekije, mert össze-vissza pattog a TV, az egész házban nincsen műsor.

Az első mobilt az egyetem közepén szereztem be, mikor fél órát kellett gyalogolnom egy mezőn keresztül, hogy hazaérjek. Változott a busz útvonala, apám benn várt a faluban, engem meg kilöktek a bekötőút elején – eddig a fuvar, kisköcsög, nem megyünk be ebbe a koszfészekbe! Ha lett volna mobilom, oda tudom hívni a fatert… míg gázoltam a susnyásban, megfogadtam, hogy ha kenyéren és vízen hónapokig, de összespórolok egy mobilra valót.

- Jó napot kívánok. Egy borzasztó nagy kérésem lenne Önökhöz!

- Igen?

- Tetszik tudni, én egy idős néni vagyok már, és nagyon fáj a lábam!

- Igen, és miben segíthetek?

- Hát arról lenne szó, hogy most itt van nálunk az unokánk, és fagyit szeretne enni, és van ez a Family Frostos autó, hallom is, hogy szól, itt csilingel az utcában. Tudna szólni valakinek, hogy felhozna nekünk valamilyen jégkrémet? Mert hát én nem tudok lemenni érte...

Netet először gimisként láttam, de mivel a tanárunk csak egy fejezettel tartott előttünk a könyvben + csak tanórán, és csak az általa mondott dolgokat lehetett csinálni, nem nagyon érintett meg, sőt, mivel ő még ott tartott, állandóan PASCAL-ban kellett karikákat programozni, utáltam is az egészet. Aztán egyetemen jött a bumeráng, izmos kis netfüggőség, chat, IRC, egyebek. Napi 8 órát ültem az egyetemi laborban, véres szemekkel. Szép volt.

- Azonnal kapcsolja a főnökét, panaszt akarok tenni!!! Nem ébresztettek fel, most el fogok késni a munkahelyemről, és a gyerekek is az iskolából...

- Elnézést, de ma szombat van, biztos, hogy kell ma iskolába menni?

- Ne szórakozzanak már maguk is, a gyerekek is ezzel jöttek.

Otthon még sosem volt netem. Illetve a szülőknél egy darabig igen, de apám előbb a korlátlant lecsökkentette havi 10 órásra, mondván, túl sokat ülünk a gép előtt (most őszintén, mi a lófaszt kellett volna csinálnom a faluban, ahol lófaszse nincs, ha nem az egyetlen szalmaszálba kapaszkodom, ami összeköt a modern világgal?). Aztán teljesen lemondta, de akkor a nyílt Matávos cuccot használtuk. Végül kiköttette a vonalas telefont.

(Igen, több okom is volt rá, hogy minél hamarabb igyekeztem különköltözni, és önálló egzisztenciát összerakni).

- (öreg néni) Jó napot! Én aziránt szeretnék érdeklődni, hogy van nekem egy kis fekete 4 éves uszkár kutyám, és nagyon kanos. Nem-e tetszene tudni, hova lehetne elvinni?

Jövő hétfőtől a T-Online-tól nehezen (perrel, meg sajtóval fenyegetőzve...) kisajtolt nethez a tisztességben végelgyengült számítógép helyett egy friss, ropogós (ezt nem fogom tesztelni, persze) notebook kerül. Be leszek drótozva, fullra. Ami egyfelől tökre jó, nagyon régóta, nagyon kellett már. Másfelől meg ezzel még inkább felértékelődik az a múltkor összerakott kép a fejemben, a kis mátrai (nemtom, miért pont ott, mindegy) nyaralóról, ahova majd minden évben el kéne menni, és térerő nélkül, net nélkül, elérhetetlenül, enni, inni, aludni, dugni… Mert mostanában erről ábrándozom.

- Jó napot Horváth Rózsi néni vagyok Ököritófülpösről, tessék elképzelni, hogy a hétvégén végre eljön hozzánk az unokánk, akit már régen láttam, de sajnos nem emlékszem mi a kedvenc étele, amit annyira szeret és most szeretném őket felhívni, hogy majd a hétvégén kedvébe tudjak járni.és ezért szeretném, hogy megadják a szám....

(fülkéből telefonált,és lejárt a pénz...)