Kissé összesűrűsödtek a dolgok, aminek eredményeként megint olyan hazugságspirálba húztam magam, hogy hozzám képest a Gyurcsány Ferenc elsőáldozó.
Ma például kettőre ígértem magam valakinek, noha kettőkor már volt egy másik találkozóm, és én egy harmadik felé tartottam. Ó, persze, úton vagyok, mondtam a telefonba annak, aki az étteremben várt, csak végeláthatatlan a forgalom. Közben a város másik végén kellett volna lennem, illetve a pénzintézetnél, ahová hetekkel ezelőtt egyeztettem időpontot. Aztán rohanás az egyetemre, hogy háromig odaérjek a ma leadandó dolgozatommal, amelyet a munkahelyemen írtam (ez így erős, rakosgattam [ez is: kopiztam, pészteltem] össze), amíg azt hazudtam a mindenféle entitásoknak, hogy veszettül dolgozom.
Elkúrtam, na, csak ne bontsátok le bosszúból a tévészékházat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
nem hiába, csak sokáig....
Megjegyzés küldése