Kollázsszerű bejegyzés lesz.
Vagy nem.
_____

- Danika, hányadik karácsonyod is ez velünk, a második?
- Az ötödik, Ákos.
_____

De az utolsó-e? (Tréfásan úgyis kérdezhetném, hol vérzek el előbb, az iskolában vagy a gyárban-e.)
_____

- Szevasz, Tótkomlósról vagy 'Csabáról ismerjük egymást?
- Azt hiszem sajnos, egyikről se.
- Hm. Bogit ismered?
- Milyen Bogit?
- Balogh Bogit.
- Sajnos nem.
- És milyen névre írhatom a számlát?
- Bita Dániel.
- Milyen?
- Úgy látom, tényleg nem ismerjük egymást.

Aztán percek múlva kiderült, hogy úgymond mégis, a tévéből, egyoldalúan.

Rendes srác volt amúgy.
_____

Napközben majdhogynem berúgtam három korsó sörtől, este pedig visszatértem sikereim színhelyére (ez a Mammut, azért mondom, hogy szánjatok), és nagyértékű ajándékokat vettem, magamnak főleg. Újfent fölismerni vélt valaki, de szerző, szerző kiáltások helyett ezúttal is az ATV-s élmények domináltak.

Ebből is érezhető talán, nem szeretem a karácsonyi bevásárlást. Kis megszorítással az embereket se.