Nem tudom, megfigyeltétek-e, de alig is lettünk vizsgablog. Régen tételcímeket és színes(nek szánt) vizsgázós történeteket írogattam ide, nem-politológus olvasóim nagyobb örömére, most meg szlalomozok az írás- és szóbelik között szótlanul.

Szinte.

A tegnapi volt az a nap, amikor - nem először, de nem is sokadjára - úgy éreztem, hogy talán nem a megfelelő szakra jelentkeztem és járok én. Hogy ez a politikai filozófia bár (becsszó) érdekes, helyenként követhetetlen, általában pedig tanulhatatlan.

Popper, Oakeshott, Strauss rendben van, de Heideggert nem értem, Foucault-t is alig, Nietzsche meg Platón nem érdekel (jut eszembe, ezzel a Platónnal is kéne már kezdeni valamit, mert ez így elég hülyén föst, platón például inkább szállítani szoktak, ugye) és ha a Modern társadalomelméletek után ebből is megbukom, úszni látszik a félév.

Volt tehát szokatlan éjszakai tanulás meg para. Ezután persze azt a tételt kaptam (Kreatív kormányzás), amelyiket ma reggel olvastam el először, mert ezt úgyse kérdezi majd.
Amíg bent voltam, mindenkit ebből kérdezett.

Jókor jött ez az ötös - márcsak azért is, mert B. időközben stréber lett, és nem akarok mindig nála négy jeggyel rosszabbat kapni.