Majd egy hete, hogy levágattam a hajam (rövidre), csodálkozott azóta tanszéki titkárnő, portás, szerkesztő, barát, mindenki. A pálma egyelőre kedves kollégámé, aki az okokat firtatva elsőként a kemoterápiára saccolt.*
Anyu megtalálta a blogot. Nem volt nehéz dolga, véletlenül úgy adtam át neki a gépet, hogy a böngésző itt volt nyitva.
Szevasz, anyu, ne olvassál (kommentelni úgyse tudsz).
* Azóta megesett még egy bájos párbeszéd.
- Milyen az új frizum?
- Kiváló. Húsz évet letagadhatsz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
és én még nem láttalak azóta amióta levágattad, nem baj, úgíis elleneztem. Ez persze nem azt jelenti h ne találkozzunk amíg meg nem nő úja:)
juhúúúúúú!!! végre... mennnyit mondtam már neked:)
Megjegyzés küldése