A tegnapi mézes hársfatea, ACC 200, Cataflam kombó megtette hatását, amennyiben már kapok levegőt, lehet érteni, amit a telefonba mondok és nincsenek fulladási rohamaim sem egy-egy bővített mondat alkalmával.

Közben olvasok. Öt év kellett hozzá, félve a csalódástól, hogy a kedvenc kamaszkori regényem után mást is kézbe vegyek Szerb Antaltól. Pedig jó ez is, A pendragon legenda.

Az ajtó előtt, fáklyával a kezében, egy óriási középkori alak állt.

Félreértések elkerülése végett: egy pillanatig sem hittem, hogy valami szellemjelenéssel van dolgom. Tény ugyan, hogy az angol kastélyok hemzsegnek a kísértetektől, de csak a bennszülöttek látják őket. Pesti ember még soha.

A megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve.

A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet. Mindennek van értelme, csak én nem tudom, hová tegyem.