Forró csemege főtt kukoricát tessék! Mais bitte!

Biciklin ülő cigányok szokták ezt kiabálni Szabadi-fürdőn, a strandon, ahová évek óta járunk.

Azelőtt Balatonakarattya volt a célpont, még szőlőt is árultunk ott, újabban meg néha Aliga.

A Balaton jó, bár idei tapasztalatom szerint koszos, és jóval kevesebben vannak, mint néhány éve, még a németek is kikoptak. A csúcs persze az északi part, Pálköve, Tihany meg Füred, ám ott sajnos nincs elérhető családi ingatlan.

Amúgy jól leégtem tegnap, hazafelé a vonaton hátradőlni is alig tudtam.

Apropó vonat, Marci ráirányította a figyelmem minden idők leghülyébb játékára. Én élvezem, de ezzel nyilván egyedül vagyok. Japán vonatokat kell vezetni benne, pontosabban ülni kell, és nézni, ahogyan realtime mennek azok a japán vonatok, majd fékezni a megállók előtt.

Furcsa, de jól érzem magam, dacára hogy a munkahelyemen ülök, sőt, a munkát is bírom.

Kacsamellet ebédeltem, megvan az összes portugáliai és spanyolországi szállás, és intézem a reménybeli Sziget-jegyet.