És, mi újság a lányokkal?

Ez az a kérdés, amelytől minden tinédzser, illetve nem kapcsolat-expert huszonéves a falnak megy. Mert hát ugye mi újság lenne.

Eleinte azért frusztrált a kérdés, mert nem volt újság, míg a 'Lányokkal? Hát azokkal nem sok, de kiválóan tudok maszturbálni' nem jó válasz az asztal mellett. Aztán meg azért, mert kinek mi köze hozzá.

Szerencsére a mi családunk nem szeret intimkedni. Anyám talán sose kérdezte, hogy mi újság a lányokkal, és mások se. Én se.

Erre a kérdésre ugyanis (sokáig) nincs jó válasz.

Meg aztán hová vezet a nagy nyíltság. Képzeljük el ugyanezt fordítva. Családi ebéd, mondjuk így:

- Mi újság a lányokkal? - kérdi őszhalántékú kereszténydemokrata nagybátyánk.
- Kösz, megvagyunk. Hát te mikor szúrtad utoljára az asszonyt?

Nem helyes.

A társasházban viszont akad egy-két renegát, aki csak rákérdez újra és újra, hogy állok a lányokkal.

Eddig kínos mosolygás volt a válasz, 'hát, tetszik tudni, ma már minden másképpen van, az ember nem kötelezi el magát olyan fiatalon, keresgél, válogat'. De most új, őszinte stratégia van. Marika nénin lett kipróbálva, aki zöldséget árul a szomszéd házból, és ha már ittvan, belemászik az életünkbe.

Mászott, azt remélem, az alábbi beszélgetés után:

- És hányadéves is vagy?
- Negyed.
- Az jó. Hát a lányokkal mi újság?
- Jaj, semmi különös.
- Na, azért csak van valami kis barátnőd? - nem tágított az öreglány.
- Van - hazudtam.
- És nagy a szerelem?
- Nem. De egy patront megér.

És Marika néni eloldalgott.

(Zárásképp pedig egy Zoli blogjára való történet: És, kislányom, mi újság a lovakkal?)