Irány Dél.

Az 1755-ös földrengésben szinte megsemmisült Faro a legdélebbi portugál megye, Algarve központja. A terület a Gibraltári szorostól nyugatra, az Atlanti-óceán partján fekszik, sok spanyol, olasz és francia turista látogatja. Strandolásra inkább Algarve dél-nyugati része alkalmas, míg Faro környékén, az úgynevezett Szélvédett parton elsősorban a szigeteken nyílik mód fürdőzésre.

Faro látnivalói egy-két óra alatt bejárhatók, a környező falvakra viszont nem jutott időnk.

Helyette megmártóztunk a várostól néhány kilométerre eső Praia de Farón, emberes hullámok között, és fociztunk a homokban. (Mivel a Tomival még Füreden vásárolt kislabdát a szálláson felejtettem, így a parton vettünk egy supermanest, amely városszerte nagy sikert aratott.) Másnap 7 euróért egy katamarán röpített minket a lakatlan szigetnek (Ilha Deserta) is nevezett Ilha de Barretára, Portugália legdélibb pontjára. Pitéhez hasonlóan mi sem jöttünk rá, vajon mi épül a bontatlan ökoszisztémájúnak mondott sziget közepén, a többi stimmel: bokrok fedik a földet, és talpfák kötik össze a kikötőt a stranddal, hogy a turista ne gyalogoljon bele az élővilágba. Napernyő nélkül azért huzamosabb időt nem érdemes kint tölteni. Hoztam kagylót. Hullám itt már kevesebb, de a víz váratlanul kellemes, ami 20 fokot jelent.

Délen az emberek szívélyesek és mind beszélnek angolul, a tempó lassú, a busz meg vagy jön vagy nem.