Lisszabonban töltöttük a legtöbb időt, ám a képek mind utolsó nap készültek, hiszen az első etap termése elveszett. Pedrónál laktunk először, köpésnyire az első képen látható, főtérszerű Rossiótól, majd Duarte Alfama-negyedben található lakásában. Az első három nap végigjártuk a várost a Belém-toronytól (lesz kép, csak álló, és nem fért ide) a Szent György-várig, utaztunk a 28-ason (föntről a harmadik kép a Praca de Camoesnál) és más villamosokon (köztük a kinti Combinón), siklón és felvonón, ettünk rengeteg club szendvicset meg ittunk vinho verdét, a specialitásokből csak a tőkehalra futotta. Kicsit küzdöttem a megfázással (a Coldrexet Portugáliában a Cégripe helyettesíti).

Utolsó három éjszaka megintcsak Lisszabonban, ám egyik nap Faróból, másikon Portóból érkeztünk éjfél után, így városjárásra (és az elveszett képek rekonstruálására) csak a legutolsó maradt. Akkor jártunk a 16 kilométeres Vasco da Gama hídnál meg a '98-as expóra épített Nemzetek Parkjában, és ittunk Mateust a búcsúvacsorához.

Közben vagy naponta tízszer kínáltak nekünk hasist, marihuánát, néha kokaint is.

A belváros szinte érintetlen, kis utcák, kis üzletek, éttermek, míg bevásárlóközpont talán ha 10 metrómegállónyira a várostól. A reptér felé francia mintára sugárutak és számos lovas szobor. A tömegközlekedés jó, és jövedelmező is, mert a siklók, villamosok a fő turistalátványosságok között, s a sightseeing buszokat a helyi BKV, a Carris üzemelteti.

Portugálok jófejek, de nem annyira mint délen.