Velkámbek.

Megjöttünk, fáradtan, de jó fáradtság ez, fizikai.

Ráadásul úgy nézek ki (majdnem azt írtam, hogy úgy festek, de az túlzás lett volna) mint egy majom, szőrös arccal. Le fogom borotválni (a szőrt, hogy ezt is eloszlassuk).

Volna mit mesélni, vélhetően cikk is lesz belőle. Most módjával, aztán lehet, hogy néhány részletet majd kibontok.

Portugália jó hely, és tíz nap kevés rá. Főleg ha a tíz az nyolc.

A legjobb élmény talán Porto, mert a Ribeira és a szemközti Vila Nova de Gaia gyönyörű, de a lisszaboni huszonnyolcas villamos, az óceánpart és az egy nap alatt bejárt Madrid is versenyben van.

Ezentúl beszélgettünk sokat, fociztunk a homokban, ültünk sífelvonón és sok vonaton, siklón, láttuk a Guernicát és láttunk számos Dalí-képet (és egy kicsit beteg is voltam eleinte). Spanyol specialitást (a gazpachótól a paellán át a tintahalas szendvicsig) ettem jócskán, portugált alig.

Szállásokra nincs panasz, laktunk 55 négyzetméteres lakásban és picsányi hostelszobában, mindnél rendben az ár-érték arány.

Ami szomorú: oda vagy háromszáz fénykép és a memóriakártya. A részleteket hagyjuk, majd úgy meséljük, hogy ráztam az öklömet mérgemben meg kurvaisteneztem, de a történeti hűség okán inkább pár könnycsepp volt ott, mint kurvaisten.

A maradékot a közeljövőben megosztom.