Nahát, komolyan felötlött bennem, hogy handmade ajándékokkal bővítem a karácsonyi (még üres) repertoárom; persze nem úgy képzeltem, hogy majd varrni fogok, hímezni mintegy, faragni esetleg, hanem hogy a konyhában.

Varrásban amúgy nem vagyok jó, olyannyira, hogy alsóban, amikor a kézügyesség skillt fejlesztendő különböző dolgokat kellett csinálnunk szeretteinknek karácsonyra, általában nem készültem el velük időben. Egy ízben ezért Julika néni 23-án este (amikor családi barátokkal előkarácsonyoztunk), becsöngetett, hozta a zöld, fenyőfaalakú posztót, és leült a vacsoraasztalhoz, mondván hogy fejezzük be, már úgyis csak a gyöngyöket kell felölteni rá.

Csak azt nem tudom, hogy juthatott ez (a handmade dolog) eszembe, és hogy vajon komolyan gondoltam-e.

Nehogy úgy járjak, mint a főnököm, akit tegnap emlékeztetnem kellett, hogy miután feng-shui alapon átrendezte a szobáját és természetgyógyászhoz kezdett járni, fenyegető közelségbe került a veszély, hogy otthagyja a családját Kulka János kedvéért.