Buzizok kicsit, az időszerű.
Vannak homoszexuális ismerőseim, és lettek meleg barátaim is az utóbbi években. (Mellékszál: a gimnáziumban még elég gáz dolognak tartottuk, ha valaki ratyi, nem is emlékszem a Rákócziból egyre sem, úgyhogy általában a reál tárgyakban jó eredményeket elérő fiúkat vádoltuk meg vele. A Rózsadombon, úgy látszik, kevés buzi termett, én meg verbálisan kíméletlen tizenéves voltam.)
Fölvonulni nem szoktak, noha van köztük olyan, akinek az utcai jelenléte önmagában felér egy buzifelvonulással. És azért olyan is van, akinek fontos, hogy ott legyen a Pride-on. Ahogy van ilyen heteró ismerősöm is.
Én sosem vonultam, nemcsak buzik, mások társaságában sem. (Rémlik, hogy a 168 Óra egyszer testületileg képviseltette magát egy antifasiszta megmozduláson, de kihasználtam, hogy rovatvezetői szint alatt el lehetett bliccelni a gyaníthatóan Gyurcsány Ferenc ihlette, és egy Andrássy úti cukrászdában kezdődő eventet.)
Egyetlen feminista deklaráció kivételével semmilyen nyilatkozatot sem írtam még alá. Úgy gondolom, hogy amíg a Kádár-rendszerben volt értelme és súlya az efféle tiltakozásnak, napjaink rémes stílusban megírt, belterjes ballib körözvényei nevetségesek. Főleg mert Andrassew Iván nevével kezdődik és Vásárhelyi Máriéával végződik mind.
Meg aztán úgy voltam vele, egy újságírónak nem csatlakoznia kell mások rossz szövegeihez, hanem megírni, amit gondol.
A buzifelvonulás a tavalyi balhéig kívül esett az érdeklődésemen.
Vannak homoszexuális ismerőseim, és lettek meleg barátaim is az utóbbi években. (Mellékszál: a gimnáziumban még elég gáz dolognak tartottuk, ha valaki ratyi, nem is emlékszem a Rákócziból egyre sem, úgyhogy általában a reál tárgyakban jó eredményeket elérő fiúkat vádoltuk meg vele. A Rózsadombon, úgy látszik, kevés buzi termett, én meg verbálisan kíméletlen tizenéves voltam.)
Fölvonulni nem szoktak, noha van köztük olyan, akinek az utcai jelenléte önmagában felér egy buzifelvonulással. És azért olyan is van, akinek fontos, hogy ott legyen a Pride-on. Ahogy van ilyen heteró ismerősöm is.
Én sosem vonultam, nemcsak buzik, mások társaságában sem. (Rémlik, hogy a 168 Óra egyszer testületileg képviseltette magát egy antifasiszta megmozduláson, de kihasználtam, hogy rovatvezetői szint alatt el lehetett bliccelni a gyaníthatóan Gyurcsány Ferenc ihlette, és egy Andrássy úti cukrászdában kezdődő eventet.)
Egyetlen feminista deklaráció kivételével semmilyen nyilatkozatot sem írtam még alá. Úgy gondolom, hogy amíg a Kádár-rendszerben volt értelme és súlya az efféle tiltakozásnak, napjaink rémes stílusban megírt, belterjes ballib körözvényei nevetségesek. Főleg mert Andrassew Iván nevével kezdődik és Vásárhelyi Máriéával végződik mind.
Meg aztán úgy voltam vele, egy újságírónak nem csatlakoznia kell mások rossz szövegeihez, hanem megírni, amit gondol.
A buzifelvonulás a tavalyi balhéig kívül esett az érdeklődésemen.
Kitérő: Magyarországon az arányokat tekintve valószínűleg sokkal több homofób él, mint Spanyolországban vagy Belgiumban, és sokkal kevesebb, mint Szerbiában.
A hvg.hu tanulságos, de nyilván alaposan válogatott alanyokat megszólaltató videója jól mutatja, hogy mit gondolnak a melegekről a hazai prolik. Borzalmas lehet azoknak a buziknak, akik ilyenek emberek közelségében, takarásában, hogy úgy mondjam, kénytelenek felnőni. Miközben a szerencsésebbek hasonló alakokat csak a Mónika-showban látnak, megegyező véleményekkel pedig csak a szórakozásból olvasott kurucinfón találkoznak.
De hogy a melegfelvonulás tavalyi megzavarása, szétkúrása megtörténhetett, nem a homofóbia következménye.
Hanem azé, hogy 2006 őszén megjelent az az utcai harcosokból és a kórusukat adó nyomorultakból álló szubkultúra, amelyik mindenre lő, ami nem ő, ami nem tetszik neki, ami mögött az ellenséget látja. Ez persze nem menti, legfeljebb megmagyarázza a tevékenységüket: számukra (ha már úgyis focimeccsen töltöttem az estét, ebből a szókészletből szolgálom ki magam) ez csak az edzés a rangadó előtt. A rangadó pedig az ősz: jönnek sorra az évfordulók, szeptember 18., október 23., lesz mire emlékezni.
Ennek fényében meglepő, hogy az államférfi, akinek kormányzása idején és miatt ezek a figurák előmerészkedtek a barlangjukból, és azóta minden eseményt kisajátíthatnak, nemzeti ünnepet és melegfelvonulást egyaránt, maga is beállt a menetbe. (Amíg meg nem unta, és fel nem szállt a földalattira.) Még csak rossz szándékot sem feltételezek róla ezúttal, inkább megdöbbent, hogy továbbra sem érti, mennyit ártott már az általa bizonyára fontosnak hitt ügyeknek azzal, hogy a személyéhez kötötte őket.
Ettől még elkeserítő, hogy a hőzöngők a dühüket, ostobaságukat, reménytelenségüket azokon vezetik le, akiknek az egészhez semmi közük. Buzikon, akik közül sokan bizonyára boldogabb életet élnek, mint a fakeresztet szorongató kordonmenti vénasszonyok és szkinhedek. A többieknek meg van elég gondjuk anélkül is, hogy hazafiak savat öntenének rájuk.
Mégsem hiszem, hogy a melegfelvonulásból kirakatot kellene csinálni, hogy ott a helye mindenkinek, aki szerint a homoszexuálisokat nem szükséges kiirtani, meggyógyítani vagy kereszténydemokrata pártértekezletek látogatásával átnevelni. Tudom, hogy számos nyugati városban a Pride népünnepély, de nálunk az is nagy eredmény volna, ha ez a nap azoké lenne, akikről szól, nem a betyárseregé és Gyurcsányé.
Aki pedig ezt képtelen elviselni, zárja be kicsit az ablakot, amíg elvonulnak előtte.
A hvg.hu tanulságos, de nyilván alaposan válogatott alanyokat megszólaltató videója jól mutatja, hogy mit gondolnak a melegekről a hazai prolik. Borzalmas lehet azoknak a buziknak, akik ilyenek emberek közelségében, takarásában, hogy úgy mondjam, kénytelenek felnőni. Miközben a szerencsésebbek hasonló alakokat csak a Mónika-showban látnak, megegyező véleményekkel pedig csak a szórakozásból olvasott kurucinfón találkoznak.
De hogy a melegfelvonulás tavalyi megzavarása, szétkúrása megtörténhetett, nem a homofóbia következménye.
Hanem azé, hogy 2006 őszén megjelent az az utcai harcosokból és a kórusukat adó nyomorultakból álló szubkultúra, amelyik mindenre lő, ami nem ő, ami nem tetszik neki, ami mögött az ellenséget látja. Ez persze nem menti, legfeljebb megmagyarázza a tevékenységüket: számukra (ha már úgyis focimeccsen töltöttem az estét, ebből a szókészletből szolgálom ki magam) ez csak az edzés a rangadó előtt. A rangadó pedig az ősz: jönnek sorra az évfordulók, szeptember 18., október 23., lesz mire emlékezni.
Ennek fényében meglepő, hogy az államférfi, akinek kormányzása idején és miatt ezek a figurák előmerészkedtek a barlangjukból, és azóta minden eseményt kisajátíthatnak, nemzeti ünnepet és melegfelvonulást egyaránt, maga is beállt a menetbe. (Amíg meg nem unta, és fel nem szállt a földalattira.) Még csak rossz szándékot sem feltételezek róla ezúttal, inkább megdöbbent, hogy továbbra sem érti, mennyit ártott már az általa bizonyára fontosnak hitt ügyeknek azzal, hogy a személyéhez kötötte őket.
Ettől még elkeserítő, hogy a hőzöngők a dühüket, ostobaságukat, reménytelenségüket azokon vezetik le, akiknek az egészhez semmi közük. Buzikon, akik közül sokan bizonyára boldogabb életet élnek, mint a fakeresztet szorongató kordonmenti vénasszonyok és szkinhedek. A többieknek meg van elég gondjuk anélkül is, hogy hazafiak savat öntenének rájuk.
Mégsem hiszem, hogy a melegfelvonulásból kirakatot kellene csinálni, hogy ott a helye mindenkinek, aki szerint a homoszexuálisokat nem szükséges kiirtani, meggyógyítani vagy kereszténydemokrata pártértekezletek látogatásával átnevelni. Tudom, hogy számos nyugati városban a Pride népünnepély, de nálunk az is nagy eredmény volna, ha ez a nap azoké lenne, akikről szól, nem a betyárseregé és Gyurcsányé.
Aki pedig ezt képtelen elviselni, zárja be kicsit az ablakot, amíg elvonulnak előtte.
6 megjegyzés:
Elgondolkodtató dolgokat írtál, így hát elgondolkodtam.
"Én sosem vonultam, nemcsak buzik, mások társaságában sem."
"megjelent az az utcai harcosokból és a kórusukat adó nyomorultakból álló szubkultúra, amelyik mindenre lő, ami nem ő, ami nem tetszik neki, ami mögött az ellenséget látja."
"Mégsem hiszem, hogy a melegfelvonulásból kirakatot kellene csinálni, hogy ott a helye mindenkinek, aki szerint a homoszexuálisokat nem szükséges kiirtani, meggyógyítani...".
Engem a dologból legkevésbé a melegek érdekelnek, de 2006 óta a Pride nem elsősorban róluk szól, hanem azokról, akik ki akarják őket iktatni a világból, ahogy mindenki mást is - cigányokat, zsidókat, komcsikat, bankárokat stb. -, aki valamilyen okból nem tetszik, aki más. Nem egyszerűen utcai harcosok, ők csak az - alkalomadtán majd ugyancsak kiiktatható - rohamcsapatai (lásd az SA történetét) az utcát, a nyilvános tereket, a közbeszédet egyre jobban eluraló, politikailag is megszerveződött intoleranciának, a fasizmusnak. Ez ellen kell (kéne, mondom, hiszen én sem voltam ott) demonstrálni a buzik oldalán.
ezt értem, egyfelől. de közben zavar, hogy ellenük 'kell' tüntetni, mindig, mindenhol, ahelyett, hogy a buzik rendben végigvonulnának a városon, hogy okt. 23-án nagyszülők kivinnék a gyereket a corvin közbe stb., anélkül, hogy tudomást vennének arról, hogy a nyilasoknak más elképzeléseik vannak ezekről az eseményekről.
a niemöller idézetet is értem, a történelmi párhuzamo(ka)t is, de irritál, hogy eszerint kell játszani.
egyébként talán az lesz a döntő, hogyha ez a kurzus véget ér jövőre, megszűnik-e ez az őrület, vagy késő: szellem, palack...
Én is értem, hogy irritál, hogy a rád kényszerített valóság szabja meg, hogy kell játszani. Ellenszer, ha megpróbáljuk alakítani a valóságot. De gyengének, tehetetlennek érezzük magunkat. És félek, azok is vagyunk.
bár utólag átolvasva kicsit lázító lett, csak annyi, hogy ha már az "elfogadásról" volna szó, nem biztos, hogy magukat a tömegből kiemelni kellene.
annak ellenére, hogy évezredes szokás melegnek lenni, ez a rendezvény némelyek szemében zavaró. amennyiben így áll a helyzet, lehet nem kéne tovább provokálni (főleg mert ekkora közfelháborodást kelthet, nem is beszélve a piros-fehér szuperkatonákról), és "egyszer" kihagyni ezt az egészet.
amikor léteznek kifejezetten meleg szórakozóhelyek (ahol persze heterok is simán bulizhatnak, és amiket nyilván toleránsabb heterok látogatnak, így talán kevesebb az esély atrocitásokra), ünnepelhetnék az irányultságukat kicsit családiasabban is; bár nem olyan méretes terek, mint az andrássy út, de küldjenek egymásnak körlevelet, amit egy központi helyre kifüggesztenek vagy mittudomén, ahol majd egy perces seggrisza kíséretében egyesülhetnek a kilométerekkel távolabb tartózkodó pajtásaikkal és támogatóikkal.
nem homofób vagyok, csak egy kicsit talán nem ártana visszavenni. (kevesebb néha több, ez erre is igaz.)
lea: azoknak, akiket zavar a felvonulás, próbált szólni az utolsó mondatom. egy nap (valójában pár órán át) a buziké volt az andrássy út. ez a nap erről szól, és arról, hogy nem kell elbújniuk a meleg szórakozóhelyeken: arra ott a többi.
Megjegyzés küldése