Az Inglourious Basterds talán Tarantino legjobb filmje, pedig van miből válogatni. Tegnap megnéztük végre, és mivel nem akarok/tudnék róla kritikát írni, fölhozva a filmes utalásokat (amelyek közül számosat biztosan észre se vettem), a történelem megfordításának hibátlan ötletét meg a humoros és brutális jelenetek arányát, csak Christoph Waltz játékát említem meg, mert ilyen eltalált karaktert rég láttam.

Ő alakítja Hans 'The Jew Hunter' Landát, a négy nyelven fluent, végtelenül modoros, ugyanakkor kegyetlen SS-ezredest, akinek a szerepét Tarantino Di Capriónak szánta az osztrák tévészínész helyett, mígnem ráébredt, hogy német anyanyelvű ember kell neki.

Waltznak pedig minden jelenete hibátlan: ahogy csevegésből fenyegetésbe vált az egy zsidó családot bújtató tejesgazdával szemben, ahogy a premieren kiröhögi a hegymászósérüléséről konfabuláló filmcsillagnőt és a brigantykkal olasz álnevüket ismételteti, ahogy a strudelhausban közli, hogy Göbbels rossznéven venné, ha a vetítés sikere egy mégoly tehetséges néger mozigépészen múlna, majd ahogy Brad Pittet győzködi, hogy bár a sors úgy hozta, hogy jelenleg Hitlernek dolgozik, más megoldás is érdekli, zseniális.