Az a baj, hogy már nemcsak hangosan, mások előtt káromkodom én, hanem magamban is mondok olyanokat, hogy a retkes kurvaélet basszameg, és olyankor az élet helyett egy másik szó szerepel, amelyet most vallásos olvasóim okán nem írok ide le.

Kezdődik a vállalati hepaj.
___

Most meg már (cezúra, ugye) véget is ért, és tökjó ajándékokat kaptam.

Ugyanakkor istenverte fáradt vagyok, napok óta aludni sincs időm, rohangálok mint egy idióta, de egy ajándékot se vettem még, mert időcsapda van megint, szarás közben írok sms-t, evés közben blogolok, vár rám vagy húsz megválaszolatlan e-mail, megbuktam Pokol Bélánál, anyut nem is tudom, mikor láttam, mert amikor hazaérek, már alszik, amikor meg reggel megjön a munkából, már nem vagyok otthon, el kéne tolni ezt a nyamvadt ünnepet, talán huszonnyolcadikára, addigra utolérem magam, és kedvem volna megint valami klerikoszexuálisat írni, de jó nagy önuralmam van, szerencsére.
___

Mindegy, új nap, új esély, nem lesz akkorse szar kedvem.