5. MUSE: BLACK HOLES AND REVELATIONS
A sokáig Radiohead-klónnak tartott Muse negyedik sorlemeze, rádióbarát progresszív rock slágerekkel. (Föltéve, hogy rádión nem a Danubiust értjük, vagy hazai versenytársait, és hát nem azt, azokat.) A megszokott félőrült (és giccs-gyanús) hangzáson valamint Matthew Bellamy levegőért kapkodós éneklésén túl ezúttal akad akusztikus gitár, techno- és Pink Floyd-utánérzés is, meg a szokásos nagyívű művészi koncepció, stadionrock az űrben talán.
A Black holes and revelatinons nem az a lemez, amelyikről egy-egy számot kiemelhetnénk, egyben van értelme az egésznek - úgyhogy a blográdióban most tényleg csak ízelítő róla, belőle.
A Black holes and revelatinons nem az a lemez, amelyikről egy-egy számot kiemelhetnénk, egyben van értelme az egésznek - úgyhogy a blográdióban most tényleg csak ízelítő róla, belőle.
5 megjegyzés:
egy született "rockújságíró", aki vagy
:)
zappa szerint a rockújságírás amikor írni nem tudó emberek interjúvolnak beszélni nem tudó embereket olvasni nem tudó emberek számára. ott a helyem :)
ez tényleg egy jó lemez ugyanakkor tényleg nem a legjobb.
köszi.
mert az a meds? :P
ez jó, meg lett jegyezve :))
Megjegyzés küldése